Robert Ludlum: A Holcroft szövetség
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 08. 01.

Teszik mindezt egy alaposan kigondolt terv részeként. Az ötlet néhány náci tiszt fejében fogalmazódott meg, akik szerint a Vezér nem volt elég kíméletlen és elszánt, ezért majd ők a harmadik világháborúval megmutatják, hogyan kell leigázni a világot.
Összegyűjtötték tehát a több ezer, orvosilag ellenőrzött, teljesen egészséges árja gyereket és titokban a világ különböző országaiba szállították, majd hosszú évek kemény és kegyetlen nevelésével olyan közkatonákká képezték őket, akik vakon engedelmeskednek minden felsőbb parancsnak.
Ha tervük sikerül, 20-30 év elteltével az egész világot behálózó, a társadalom minden rétegében jelenlévő, a gazdasági, politikai, katonai és polgári életbe beépült emberek ezrei várják az utasításokat. Ők a „nap gyermekei”, akik ha kell, kiirtják saját családjukat, s hasonló könnyedséggel végeznek fegyvertársaikkal is.
A pénzügyi hátteret az a 780 millió dollár biztosítja, ami egy svájci bankszámlán pihen, és amit a második világháború alatt emberek és országok kifosztásával gyűjtöttek össze a nácik. A jókora vagyon felszabadításához azonban három aláírás szükségeltetik.
Itt csöppen a történetbe Noel Holcroft, a jó nevű építész. Apja végrendeletének értelmében Svájcba indul – holmi papírokat aláírni. Ekkor még nem tudja, ki is volt az igazi apja, és természetesen fogalma sincs a rá váró feladatról – így a veszélyről sem. Pedig ellenfelei már felkészülten várják, halálát ugyanolyan alaposan eltervezték, mint a vagyon további sorsát.
Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, feltűnik egy másik szervezet is, amely bár nem rendelkezik akkora erőforrásokkal, mint a „Sonnenkinderek”, azért lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni Holcroftnak (aki egyedül nem jutna messzire). A befejezés ennek megfelelően eléggé nyitott, s bizony jópáran meghalnak, mire eljutunk az utolsó oldal aljára.
Ludlum korai regénye rendkívül izgalmas és érdekfeszítő. Az olvasó többször úgy érzi, le kellene tennie, félbe kéne hagynia. A kíváncsiság azonban minden alkalommal erősebbnek bizonyul, s így továbbra is izgulhatunk a jó győzelméért, a pénz sorsáért. A befejezés minden előzetes elképzelést megcáfol, már csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet. Érdekes elképzelés a nácik háború utáni terveiről.