Főkép

Valami bűzlik. Ezúttal nem Dániában, hanem a hajdani angol gyarmaton, Hongkongban. Legalábbis erre hajlanak az amerikai kormányban, és más ötletük nem lévén, a jobb sorsa érdemes tengerésztisztet (Jake Grafton) küldik a helyszínre. Ott korábban már egy CIA ügynök megpróbált kutakodni az árnyak között, de ezzel csupán idő előtt bekövetkező golyó általi halálra ítélte saját magát. Feladatát ebből kifolyólag félbehagyta, de semmi baj, majd jön Jake. A biztonság kedvéért mellé adnak egy CIA ügynököt (Tommy Carmellini – vele is találkoztunk már a szerző Kuba című könyvében), és már ott is találja magát a Népi Felszabadító Hadsereg, valamint megbízható pártfunkcionáriusok által igazgatott városban. Álcázásul vele utazik felesége is (Callie), aki valamilyen banális konferencián előadóként szerepel.

Ez után a kissé hosszúra nyúlt felvezetés után kénytelen-kelletlen szóvá teszem véleményemet. Khm. Szóval az jár jól, aki a regényt nem mint valóságra épülő történetet olvassa, hanem mint az írói fantázia termékét. Míg ugyanis Coonts általam korábban olvasott regényét (Kuba) még többé-kevésbé hihetőnek találtam, ezúttal ezt még véletlenül sem sikerült.

Visszatérve a történetre. Jake és társa megjelenése nem várt módon felpörgeti az eseményeket, a kínai üzletembert például percekkel a kapcsolatfelvétel (vagy mifene) előtt ismeretlen tettes(ek) lelövik, majd nem sokkal később elrabolják a jóképű tengerésztiszt feleségét.

Ez a lépés – talán mondanom sem kell – hibásnak bizonyul, mivel egy felbőszült, mindenre képes, a szabályokkal, diplomáciai megfontolásokkal cseppet sem törődő családfővé változtatják a férfit, aki minden áron igyekszik visszaszerezni párját. Persze az emberrabló(k) eredetileg nem ezt szerették volna…