Janny Wurts: A ködszellem átka I-II.
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 05. 29.
Akinek egy kis érzéke van hozzá, gyakorlással, tanulással tűrhető íróvá képezheti magát (főként tőlünk nyugatra, ahol komoly iskolákban tanítják az írást). Ez persze még nem jelent világhírt, vagy biztos megélhetést, hiszen az olvasók kegyeit nem lehet a helyesírás szabályainak ismeretével, vagy holmi retorikai fordulatokkal elnyerni.
Ehhez legalább egy eredeti alapötlet szükséges, ami első ránézésre nem hasonlít semmi korábbira. Természetesen elkerülhetetlen bizonyos elemek visszaköszönése, de a lényeg – szerintem legalábbis –, hogy összhatásában képes legyen valami pluszt nyújtani. Hiszen a napjaink sokszínű fantasy kínálatán nevelkedett olvasó működőképes világot, életszerű karaktereket és mindezzel arányos mennyiségű akciót vár el.
Janny Wurts neve nem ismeretlen számunkra, hiszen a Feisttel közösen írt Birodalom trilógiával belopta magát a rajongók szívébe. Meg merem kockáztatni, hogy részben az ő érdeme Midkémia újjáéledése. „A ködszellem átká”-ban végre a magyar közönségnek is bebizonyíthatta, mire képes önállóan, jó nevű „mestere” nélkül.
A történet alapja az, hogy generációk óta háborúzik egymással két királyság, de most megölték az egyik királyt, a fiát pedig bilincsbe verve viszik az ellenlábas főfő bírósága elé. Ezzel a fordulattal talán a végéhez ér a viszálykodás. Persze a városba vezető út nem veszélytelen, hiszen a rabságba vetett királyfi járatos a mágiában, uralja az árnyékokat, s nem igazán lelkesedik a tárgyalásért. Sőt, az életért sem. Legalábbis ilyen formában nem. A menet közben felmerülő nehézségek ellenére a rabot előállítják, majd rövid idő alatt megszületik a halálos ítélet. Ám a királynő közbelépésének köszönhetően a végrehajtásra nem kerül sor, helyette csupán száműzik a herceget a világból.
És hogy érdekesebb legyen a történet, ármányos kezek foglyul ejtőjét, a király fiát is utána dobják az idegen világba vezető kapun. Az érkezési hely egy cseppet sem barátságos sivatag, ahol víz és megfelelő felszerelés hiányában esélyük sincs az életben maradásra. Hacsak nem fognak össze, és nem keresnek egy másik, az otthonuktól valószínűleg még távolabbra vezető kaput. Amikor végül számos viszontagság után megérkeznek Altherára, ott a Hetek néven ismert varázslók mint megváltókat várják őket. Meggyőződésük szerint ugyanis ők lesznek azok a hősök, akik megszabadítják világukat az évszázadok óta ott tanyázó Ködszellemtől, illetve elsimítják a városlakók és az erdőkben élő barbárok között feszülő régi gyűlölködést.
Már csak az a kérdés, mit szólnak mindehhez az érintettek?