FőképNem hiszem, hogy túl sokan lennének kicsiny hazánkban olyanok, akik még soha nem olvastak Molnár Éva (alias Vavyan Fable) által írt könyvet. Bár abból kiindulva, hogy én is csak egy véletlennek köszönhetően vettem kézbe az egyik könyvét, lehet, hogy mégis vannak olyan „szerencsétlenek”, akiknek még hiányzik ez az élmény az életéből.

A regény egyik (a női) főhőse Chrysler Le Baron Sagoni. Valamikor régen (úgy 12 éve) még volt férje és gyermeke, meg persze cseppet sem izgalommentes munkája. Akciózsaruként érdekes dolgokra képezték, még érdekesebb dolgokba keveredett. Amikor aztán a leginkább szüksége lett volna a férje támogatására, az elhagyta, sőt a gyermekét is elszakította tőle. Jelenleg nyomozó, és éppen az összeköltözés stádiumában álló kapcsolata van a férfi főhőssel, aki nem más, mint Kentaro Brady, a nagyszerű kaszkadőr. Úgy tűnik, mindketten elég veszélyes munkát találtak maguknak.

Kapcsolatuk harmóniáját némileg felborítja egy telefonhívás az exférjtől, majd kicsit később a telefonon beígért gyermek, a 14 éves Emira. A maga kamaszságával kicsit sem könnyíti meg a szerelmesek életét, viszont biztosítja a mindennapi „kalandokat”, ha a munkahelyi adrenalinszint esetleg nem lenne elég. A szülőség gyakorlása közben persze a gonoszok sem nyughatnak, ezért Le Baronnak tömérdek dolga akad: kitörni készülő bandaháború megakadályozása, egy sminkelős sorozatgyilkos lesittelése, és természetesen az exférj fellelése. Ebben vannak, akik segítik, és persze vannak, akik akadályozzák. Hogy kik vannak többen? Majd kiderül.

Legalább olyan nagyszerű ez is, mint a „Mesekirálynő” többi könyve. Alig bírtam letenni. Karakterei most is erős egyéniségek, akiknek ennek ellenére mély és őszinte emberi érzelmeik vannak. Finoman adagolva megismerhetjük múltjuk bizonyos elemeit, hiszen így könnyebben megérthetjük jelenbéli cselekedeteiket. A magyar nyelv kereteinek maximális kihasználása olyan frenetikus nyelvi humort eredményez, ami – bizton állíthatom – csak egy Fabyen könyvben fordulhat elő. Szerintem nincs olyan ember, aki képes fapofával végigolvasni egy ilyen történetet. És ami a legfontosabb: a regények erkölcsi kicsengése mindig pozitív, hangulata minden esetben bizakodó. És nem egy esetben volt már olyan, hogy valamelyik szereplő szavai szinte az olvasóhoz (is) szóltak, hiszen a megfogalmazott mondanivaló teljesen aktuális volt.