Főkép

Valamelyik korábban olvasott Dean R. Koontz regénnyel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy kevesebb benne a misztikum, mint ahogy megszoktam a szerző többi művében. Hát most szavam nem lehet: az egész történet tele van misztikummal, elsőre talán érthetetlen utalásokkal, nyugtalanító „bevillanásokkal”, megmagyarázhatatlan természeti jelenségekkel és eseményekkel.

Kezdjük például a Prológussal. Egy Laura nevű kislány éppen a pincében takarít – büntetésből. Mindenféle bogártól és rovartól fél, de különösen a pókoktól iszonyodik. Éppen ezért gyűlöli annyira édesanyját, amiért ide küldte őt. Aztán tűz üt ki a házban, és a kislány nem tud kimenekülni. Utolsó gondolata is az anyja iránti gyűlölet és a bosszúvágy.

Ezután következik a könyv első része, amelyben megismerkedhetünk egy nagyon szimpatikus házaspárral: dr. és Dr. Tracy-vel, egy O’Brian nevű emberrel, valamint azzal a ténnyel, hogy a doktorék gyereket szeretnének örökbe fogadni, ugyanis a feleség tizenhat évvel ezelőtti felelőtlensége miatt nem lehet sajátjuk.


Minden szépen halad, amikor váratlanul a természet ellenük fordul. Megússzák ugyan ép bőrrel, de ez még csak a kezdet. Furcsa zajokat hallanak a házban, különös látogatót látnak éjszaka a kertben, Dr. Carol Tracy rémálmokat álmodik, kiderül, hogy elvesztek az örökbe fogadási papírjaik, és végül, de nem utolsó sorban Carol kocsijával elüt egy tizenhat év körüli lányt, aki nem emlékszik semmire (de tényleg semmire), ami a baleset előtt volt.

Mindezekkel egy időben (vagy inkább párhuzamosan) Carol nevelőanyja is furcsa álmokat lát. Sőt, a macskája is egészen furcsán viselkedik. Egészen odáig fajulnak a dolgok, hogy élet-halál harcot kell vívnia azért, hogy kijusson a házából, a macska ugyanis teljesen bevadult (vagy megszállta valami?).

Szépen lassan haladnak előre az események. Közben alaposan borzolódnak az ember idegei is. Aztán elhangzik a bűvös szó: reinkarnáció. De ki, kibe, miért és hogyan?

A lélekvándorlás kérdése rengeteg embert foglalkoztat, még akkor is, ha sokan ezt az érdeklődést önmaguk előtt sem vallják be. Számtalan hihető vagy hihetetlen elképzelést lehetett már olvasni a témával kapcsolatban, ezért óhatatlanul el kellett érkeznie az időnek arra, hogy Koontz is hozzányúljon. Természetesen a maga egyedi és idegborzoló módján. Csak azt nem értem, miért nem adta hozzá már elsőre a saját nevét, miért kellett Owen West álnéven megjelentetnie?

A szerző életrajza