Liz Sheridan: Dizzy és Jimmy – Szerelmem története James Deannel

Dizzy, saját meglátása szerint tehetséges pályakezdő táncosnő, aki elköltözvén a szülői háztól nekilát a karrierépítésnek. Ám megfelelő kapcsolatok és kellő adag szerencse hiányában ez nem is olyan egyszerű. A sztársághoz vezető út alkalmi fellépésekből épül, sok munkával és kevés haszonnal. Jelenlegi szállása teljesen összhangban van szűkös anyagi lehetőségeivel, és még ennek is örülhet, mivel a női művészek szállójaként működő épületbe apja ajánlására sikerült bekerülnie. Itt persze tilos férfivendéget fogadni, de ez a kikötés nem különösebben aggasztja a lányt, mivel a közeljövőben nem kíván családot alapítani, és a szerelem is hiányzik az életéből. Aztán megtörténik az elképzelhetetlen, véletlenül összeismerkedik valakivel, és a jóvágású arc egyre többet foglalkoztatja, s mire észreveszi már teljesen bele is bolondult. Szerencséjére a vonzalom kölcsönös, a fiú (James Dean) azonban még nála is hátrább tart a siker felé vezető úton.

Szerelmük azonban nem ismer lehetetlent, s amikor végre sikerül kibérelniük egy szobát, boldogságuk nem ismer határt. Kapcsolatuk azonban nem marad felhőtlen, és Dizzy lelkiismeretesen beszámol minden öröméről és bánatáról, egészen a tragikus végkifejletig (úgy vélem ezzel nem árulok el nagy titkot, hiszen Dean pályájának vége jól ismert).

„Ezt a merész, ifjú sztárt kocsijában érte a halál,
Senki se tudja miért –
Gumicsikorgás, lángok, s nincs többé ez az ifjú sztár,
Ó, hogyhogy csak ennyit élt?
Elment a fiú, de a híre él tovább,
Mert ok nélkül halt meg…
Bobby Troup”

A könyv, azon kívül, hogy felfedi Dean személyiségének egynémely vonásának eredetét, azt ismerteti meg az olvasóval, miként lehet túlélni egy – az ismeretlenségből a nagy stúdiók kirakatába kerülő – újdonsült sztár mellett az ismertséget. Nehezen.