Főkép

A háború után járunk, 1947-ben. Paradicsom Sal nagynénjénél lakik New York-ban, és írásból tartja fenn magát. Mindig is tervezgette, hogy elruccan Nyugatra, de ezeket az álmokat nem tudta megvalósítani. Dean Moriarty felbukkanásával azonban lehetősége nyílik az utazásra.


Dean őrült; most került ki a javítóból és New York-ba jött, találkozni Sal-ékkel és rábeszélni néhányukat egy utazásra Los Angeles felé. Sal-t magával ragadja, szinte megbabonázza Dean őrült személyisége, és mikor az előáll tervével, hogy útnak indul, Sal megígéri neki, utána megy. Fel is teszi Moriarty-t a buszra, és úgy búcsúzik tőle, hogy Chicago-ban találkoznak.

Nem sokkal később Sal-en erőt vesz a mehetnék, és ötven dollárral a zsebében elindul Dean után az ismeretlenbe. Ezzel kezdetét veszi egy néhol hihetetlennek tűnő utazás, keresztül a kontinensnyi országon. Stoppal, busszal, vasúton és gyalog tör előre Sal, hogy lássa barátját – és a Nyugatot. A több éven át tartó utazás során bejárhatjuk az Egyesült Államokat és Mexikót, rövid pillanatfelvételeket kapunk az érintett városokról, emberekről, tájegységekről. Láthatjuk a háború utáni világ lepusztult, rongyos, csavargó Amerikáját. Láthatjuk az akkori fiatalság lázadásait, nemtörődömségét, őrültségét, az alkohol és kábítószergőzzel telített éjszakákat, a hajnalig tartó tivornyákat, és az unalomig eseménytelen „sokezer” mérföldet.

Kerouac meglehetősen közvetlen stílusban tárja elénk mindezt, ötvözve a korra jellemző beszédstílus használatával (minden dicséret a magyar fordítóé), néha megmosolyogtató vagy fejtörésre okot adó szó- illetve mondatfüzérekkel. Fájó realitással tárja elénk a csavargó élet kínjait és örömeit, de a hangsúlyt nem ennek elemzésére, hanem – Dean és Sal közös utazásainak filmszerű leírásával – a cselekmény tárgyalására helyezi.

Jack Kerouac – eredeti nevén Jean-Louis Kerouac – 1922. március 12-én született a Massachusetts-beli Lowell-ben, és 1969. október 21-én halt meg a floridai St. Petersburgban. Ő nevezte el, és magasztalta számos regényében azt az irányzatot – beatmozgalom –, amelynek legfőbb eszményei a szegénység és a szabadság.


A prózairodalom konvencióival elégedetlen, és ezek ellen lázadó ifjú spontánul és szerkesztetlenül írt, amivel annak rendje és módja szerint sokkolta az akkori irodalmárokat. Első ilyen alkotása az „Úton”, amit nagyjából három hét alatt vetett papírra. A könyv ráirányította az olvasóközönség figyelmét az úgynevezett „földalatti” kultúrára, melynek művelői olyan különcök voltak, mint Allen Ginsberg, Gregory Corso, Philip Whalen, Peter Orlovsky, William Burrough vagy Gary Snyder. – a főszerk. megjegyzése