Főkép

A történet kezdetén még egyáltalán nem lehetet tudni, ezúttal mit is kapunk a szerzőtől. Az időben ugráló események még fenntartják a lehetőségét egy, a tengerészgyalogság történetét átfogóan ismertető műnek, valamint egy bajtársi csoport összejövetele ürügyén elkövetett közös visszaemlékezés foszlányaiból összeálló naplónak. Menet közben aztán eltolódnak a súlypontok, és egy cseppet sem szokványos szerelem kialakulásának és lángolásának lehetünk tanúi. Ami megmenti a könyvet a blúzrepesztő műfajtól, az nem más, mint Uris kutatómunkája a tengerészgyalogságról.

Az Államok első hivatalos katonai egységének létrehozását még a Függetlenségi Nyilatkozat előtt elhatározta a Kontinentális Kongresszus (1774-ben). A tengerészgyalogság feladatául – az akkoriban kellemetlenkedő kalózokkal szemben – a gyarmati hajók védelmezését tűzte ki. A következő bő egy évszázad alatt számtalan dicsőséges vállalkozás öregbítette az egység hírnevét, mígnem a polgárháború utáni hadügy el nem kezdett foglalkozni a megszüntetésük gondolatával. Az aktuális parancsnoki kar minden eszközzel igyekszik bizonyítani a csapat fontosságát, de erős ellenfeleik miatt esélyeik nem nevezhetők rózsásnak.

Mégis, problémájuk eltörpül Zachary O’Hara gondja mellett. Hősünk (mert egy idő után nyilvánvalóvá válik központi szerepe) cseppet sem hétköznapi módon megismerkedik egy elragadó ifjú leányzóval, Amandával. Első pillantásra kialakul közöttük a vonzódás, ami aztán szerelemmé válik. A beteljesülésnek azonban gátat szab a kor összes beidegződése: Amanda egy dúsgazdag hajóépítő lánya, Zach meg egy leszerelt tengerészgyalogos fia, csekély jövedelemmel. A közfelfogás szerint esélyük sincs a közös életre – de ezt a változatot ők nem tudják elfogadni.

Uris könyvében a szerelem és kötelességtudat témáját mutatja be a maga módján, nyakonöntve némi történelmi szósszal. A végeredmény letehetetlen, egyszerűen olvasatja magát.