Ráth-Végh István: Csalók, tolvajok, kurtizánok
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 02. 04.
Leginkább kultúrtörténeti válogatásnak lehetne nevezni a kötetet, amelyben a szerző (összeállító) nem kisebbre vállalkozik, mint hogy a múlt egynémely figyelemre érdemes jelenségéről számoljon be. Teszi mindezt korabeli krónikák, újságcikkek és más efféle, „szavahihető” források alapján. A végeredmény mindazonáltal csudálatos: nem csupán az emberi butaság vagy természet változatlansága és végtelensége derül ki belőle, hanem számtalan, hol nevetésre, hol ámulatra méltó esemény is.
Másodkézből származó beszámolót kapunk például arról, miként rabolták ki a betyárok Deák Ferencet sógorának tanyáján. A Hajnal nevezetű betyárvezér, aki önmagát legalább olyan híresnek tartotta, mint a híres államférfit, miután kedélyesen elbeszéltetett vele, pénzét, tartalék ruháját, óráját és aranytollát is magával vitte (bár saját bevallása szerint írni nem tudott). A botrányos esetet a korabeli hatóság nem nyelhette le, így katonaságot vezényelt ki a rablók kézrekerítésére.
Legalább ennyire tanulságos Rózsa Sándor pályafutása is, aki húsz éven keresztül folytatta mesterségét, időközben több ízben is lecsukták, bandájával (amnesztiáért cserébe) részt vett a szabadságharcban (feladata volt a honvédség rablott marhával való ellátása), majd megnősült, hogy aztán újrakezdje a betyáréletet. Ténykedésének köszönhetően máig ő a leghíresebb betyár. Ám ne képzeljük azt, hogy csak a magyar pusztán éltek rablók. Hasonló volt a helyzet angol, francia és német földön is. Ám mielőtt valaki megijedne, igyekszem leszögezni, nem csupán a törvényen kívüliek szerepelnek szép számmal a szerző kötetében, hanem bizony a hóhérok is képviselik magukat. Róluk is számtalan érdekességet sorol fel, a százszor használt pallos eltemetésétől kezdve a hóhérdinasztián át a szakma által megkövetelt mestervizsgáig! S akkor még nem is beszéltünk az örömlányokról.
Ha valaki kíváncsi eleink hétköznapjaira, számtalan erről szóló furcsaságot, mosolyra ingerlő passzust talál Ráth-Végh István könyvében. A világ, bárhogyan is nézzük, csupán fejlettebb lett, okosabb nem.