Főkép

A több szálon futó, térben és időben is ugráló cselekményt illik szemmel tartani, mert nem tűri, hogy az olvasó figyelme másfelé kalandozzon. Azonnal kihasználja a lazaságot, s máris egy olyan eseményt dob elénk, amit képtelenek leszünk a helyére tenni.

Nyelvezete sem szokványos, számtalan ritkán használt kifejezés bukkan fel a dúsan burjánzó szövegben. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a történet befogadásához némi idő szükségeltetik. Érdekes regény, amely csak akkor lesz élvezhető, ha az olvasó képes ráhangolódni a hangulatára, s azonosulni a szerző stílusával. Ezek után azonban maradandó élménnyé válik.

A történetben emberek jönnek és mennek, de a pogánynak született, majd kényszerből zsoldosnak felcsapó Salvestro, valamint társa, Bernardo alakja előbb-utóbb mindenütt felbukkan. Bár ezt nem könnyű elsőre megítélni, az események középpontjában az ismert világ felosztása áll (a portugálok és spanyolok között).

Pontosabban szólva a felek módosítani szeretnék az eredeti megállapodást (amely az újvilág hatalmas területeit egyenlőtlenül osztotta el), ehhez viszont a pápa döntése szükséges. Őszentsége viszont szeretett állatkertjét szeretné gyarapítani egy sosem látott, nevesincs bestiával (amelyről csupán ókori beszámoló maradt fenn, amelynek szavahihetősége némileg kívánnivalót hagy maga után).

A feladat ettől kezdve a jelenlévő követek számára nem kevesebb, mint embereket küldeni, akik képesek Afrikából élve Rómába szállítani a fenevadat.