Főkép

Mindaddig fel sem tűnt, hogy ez a kötet húsz éve jelent meg először magyarul (és csaknem ugyanennyi év telt el azóta, hogy ezeket a sorokat írtam), amíg szembe nem jött velem az online és offline könyvesboltok polcain az új kiadás. Ami elsőre feltűnik, az a teljesen más borító, de ezen kívül a kötet új szerkesztést és korrektúrát is kapott. Húsz év után teljes tehát a ráncfelvarrás, aminek nagyon örülök, bár őszintén szólva nekem a régi borító jobban tetszett. Persze ez teljesen szubjektív, itt látható mind a kettő a cikkben, döntsön mindenki a saját ízlése szerint. Ettől függetlenül persze nagyon örülök az újrakiadásnak, remélem, hogy azok, akik most találkoznak először a kötettel, legalább annyira szeretni fogják, mint annak idején mi, és a sorozat többi része is jöhet újra szépen sorban.

 

És akkor lássuk, mit is írtam húsz évvel ezelőtt.

 

Laurell K. Hamilton nem tett egyebet, mint alaposan utánajárt kedvenc témájának, kihasználta, hogy ez manapság divatos, összevegyítette egy mostanság szintén felkapott kérdéssel, a szingli-témával, és létrehozta első, Anita Blake-kel foglalkozó színvonalas populáris irodalmi alkotását, a Bűnös Vágyakat. Főhőse egy modern huszonéves szingli. Pasija nincs, problémája viszont annál több. Persze nem olyan gondjai vannak, hogy milyen színű legyen a haja, milyen márkájú kozmetikumokat kenjen magára, milyen ruhakölteményeket aggasson magára, vagy éppen milyen trendi zenét hallgasson. Sőt, még csak pasikra sem vadászik, hacsak azok nem vámpírok, akiket a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében likvidálni kell.

Amikor éppen nem hallhatatlan vérszívókra vadászik, vagy halottkeltőként keresi meg mindennapi betevőre valóját, akkor a rendőrség természetfeletti ügyekkel foglalkozó különítményének segít. Bár egyik elfoglaltsága sem mindennapi, és sokszor érzi úgy, hogy neki már semmi sem okozhat meglepetést, az éppen szóban forgó ügy még az ő számára is tartogat meglepetéseket. Amikor ugyanis valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város erősebb vámpírjait, a rejtély felderítéséhez a tanácstalan vérszívók – persze a maguk „bájos” módján – az ő segítségét kérik. Azét a személyét, akit egymás között csak Hóhérnak neveznek. És ez még csak a legkisebb dolog, ami meglepődésre adhat okot. Merthogy a nyomozás során felbukkan egy másik rettegett vámpírvadász, a Halál, aki mellékesen bérgyilkos, és St. Louis vámpírurának tartózkodási helyéről faggatja Anitát. Persze ő is a maga utánozhatatlanul „kedves” és „barátságos” módján.

Szóval Anita megint bajban van, mégpedig legalább a feje búbjáig. Miközben megpróbálja kideríteni, ki vagy mi áll a vámpírgyilkosságok hátterében, részt kell vennie egy bizarr bulin, többször is szembe kell szállnia a város legerősebb és egyben legidősebb vámpírjával (aki látszatra egy tizenéves bájos kislány, valójában azonban ezeréves vérszívó), szövetséget kell kötnie a patkányemberek királyával, és mindezek mellett meg kell felelnie a saját maga által felállított erkölcsi normáknak.

És ha mindez nem lenne elég, menet közben egy véres „játék” kellős közepén találja magát, amelynek során Jean-Claude, a rendkívül vonzó vámpír megpróbálja magához ragadni a hatalmat. A férfi a játszma során – természetesen tudta nélkül és akarata ellenére – két jellel is megjelöli Anitát, aki ezáltal majdhogynem a vámpír halandó szolgájává válik. Szerencsére csak majdnem. Még jó, hogy a vagány kiscsajban van annyi erő, hogy ellenálljon a kísértésnek. Ami valljuk be, nem is kicsi. És sokan sokat adnának egy ilyen lehetőségért. De persze nem egy olyan valaki, mint Anita. Ő ugyanis a Hóhér, aki nem randizik vámpírokkal, helyette megöli őket. Az, hogy közben ő is többször megsebesül, csak fokozza az „élvezeteket”.

A Bűnös Vágyak remek felvezetője egy új, meglehetősen kellemesnek ígérkező sorozatnak. Minden megvan benne, ami a sikerhez kell: csinos és vagány csaj, sétáló halottak, farkasemberek, patkányemberek, természetfeletti bűnesetek, vudu mágia, könnyed stílus, és persze egy nagy adag humor. Bár egy parányi hiányérzetem azért volt, amikor arra szerettem volna válaszokat, hogyan és miért lett Anita olyan, amilyen. Remélem, a következő kötet kicsit közelebb visz a válaszokhoz. Ha mégsem, és marad az eddigi tendencia, a teljes kép csak a sorozat utolsó kötetére fog összeállni. Persze még akkor sem késő. Sőt.

A szerző életrajza