Naomi Ozaniec: Egyiptom bölcsessége

Az egyiptomi feliratok megfejtésével évszázadokon át próbálkoztak – különösebb eredmény nélkül –, míg végre előkerült a rosette-i kő, amin ugyanaz a szöveg három különböző nyelven szerepel. Sajnálatos módon nem áll rendelkezésünkre hasonló segédlet, amely segítene megérteni az egyiptomiak gondolkodását. Ennek hiányában nem is remélhetjük, hogy követni tudjuk a régiek észjárását, s így valószínűsíthetően téves elképzeléseket alakítunk ki róluk. Ozaniec könyve megpróbálja lefordítani számunkra az egyiptomi hitvilág és a hétköznapok kapcsolatát. Erről nem igazán maradtak fenn írásos emlékek, s ennélfogva csupán sejtéseink lehetnek mibenlétéről. Tények nélkül azonban saját monoteista vallásaink szertartásrendjét, szokásait telepítjük a monumentális templomokba – még messzebb kerülve a valóságtól.

A könyvben egy szépen felépített gondolatsort követve végigvesszük a vallás elemeit: istenek, templomok, állami ünnepek és a szent írás, hogy csak párat említsek közülük. De nem csupán különféle elképzeléseket ismerhetünk meg, hanem számos apróságot is. Például azt, hogy a piramis szó a mézből és búzából készült lepényt jelölő pyramusz görög szóból ered; hogy az egyiptomiak a „mer” szóval illették az építményt, ami „felemelkedés helye” vagy a „felemelkedés eszköze” jelentéssel bírt. Legalább ennyire megtévesztő a „Halottak Könyve” megnevezés is, hiszen az eredeti cím a teljesen mást jelentő „Kilépés a fénybe” volt.

Valójában az egész kötetből két fejezet keltette fel igazán az érdeklődésemet. Ezek egyike a templomok felépítését és működését ismerteti (amennyire ezt a meglévő források lehetővé teszik), a másik pedig az állami rítusokkal foglalkozik. Ebből például megtudtam, hogyan vált istenivé a fáraó (hibás hasonlattal élve, miként koronázták meg), s miként újította meg hatalmát évente az istenek (és a beavatottak szűk köre) előtt. Őszintén szólva kellemes meglepetést okozott a könyv, hiszen jóval többet találtam benne, mint amire számítottam. Bár a meditációs gyakorlatok nekem nem igazán jöttek be, azért közelebb jutottam az egyiptomiak hétköznapjaihoz. Harmóniában éltek önmagukkal és a környező világgal. Ha úgy tetszik: ez Egyiptom bölcsessége.