Főkép

Odom harmadik magyarul megjelent Shadowrun könyvében (előző írásai: Fejvadászok, A múlt csapdájában, valamint egy Diablo kötet) sem hagyja unatkozni az olvasót. Titkos céges ügyletek keverednek személyes titkokkal, melyekre mágia és fegyverek vigyáznak – s már benne is vagyunk egy jellegzetes Felébredt Világbéli történetben.

Rigó, dekás, szamuráj1, szamuráj2, szamuráj3, mágus és egy harcos főnök – ez Jack Skater árnyvadász csapata, amely minden résztvevő megelégedésére ténykedett az utóbbi pár évben. Pontos tervezés, megfelelő eszközök, gyors végrehajtás, lehetőleg minimális vérontással – ez volt a védjegyük. Egészen mostanáig. Ránézésre ez az ügy is úgy kezdődött, mint a többi, bár a helyszín eléggé szokatlan. Na ja, nem minden nap támad meg az ember/törp/ork/tünde/troll gyermeke egy teherhajót a nyílt óceánon. Arról nem is beszélve, hogy még ritkábban zavarják meg „munkavégzés” közben jakuzák, akik szemmel láthatóan ugyanazért érkeznek a fedélzetre.

Mire tisztázódnak az erőviszonyok, a hajó már süllyedő félben van, és hőseink a további harc helyett inkább a menekülést választják. Bölcsen teszik, hiszen nem sok esélyük lenne legyőzni a japán sámán által megidézett méretes tengeri szörnyet. Sajnos közben meghal szamuráj3, ami érthető módon felzaklatja a társait. Az sem sokat lendít a hangulatukon, hogy tudják, valaki csúnyán feldobta őket. Ráadásul az egész vadászat célját képező adatok is használhatatlanok: egyre nagyobb átverés érződik a levegőben.

A könyv további részében azt a nyomozást izgulhatjuk végig, melynek során hőseink megpróbálják értelmezni a történteket, tisztázni magukat és nem utolsó sorban, életben maradni. Talán mondanom sem kell, ez bizonyul számukra a legnehezebbnek, hiszen bár még nem tudnak róla, kezdetét vette a hajtóvadászat. Csakhogy ezúttal rájuk vadásznak.