Főkép

„Nathaniel Philbrick a tengerészet történetének egyik leghátborzongatóbb epizódjából kitűnő könyvet írt. A bálnák biológiai sajátosságaitól és a csillagok állása alapján történő navigációtól a kannibalizmus történetéig számos témát érdekfeszítően, apró részletekbe menően mutat be. Történetírás ez a javából – és az egyik legdermesztőbb könyv, amit valaha olvastam.” – írta Sebastian Junger, a Viharzóna szerzője.

A 238 tonnás Essex 1819. augusztus 12-én futott ki az egyesült államokbeli Nantucketből, és tizenöt hónappal később a Csendes-óceán déli övezetében egy feldühödött bálna támadása miatt süllyedt el. A húszfőnyi legénység igazi megpróbáltatásai azonban csak ezután kezdődtek. Három lélekvesztővel vágtak neki a több ezer kilométeres tengeri útnak. Meg kellett küzdeniük az elemekkel, önnön félelmeikkel, és eszük ágában sem volt összeakadni a tőlük nyugatra eső szigetek kannibál hajlamú lakosaival. Nem részletezném, milyen borzalmakat kellett átélniük, mire a túlélők után kutatók rájuk találtak, de az alábbi idézet döbbenetes és megrendítő ízelítőt szolgáltat:
„Először az üléseken és a padlódeszkákon szanaszét szórt csontokat – emberi csontokat – pillantották meg, mintha a csónak valami vad, emberevő állat tanyája volna. Aztán meglátták a két embert. Egymással szemben kuporogtak a csónak két végében, testüket fekélyek borították, szemük kigúvadt üregéből, szakállukra vastag rétegben rászáradt só és vér tapadt. Halott matróztársaik csontjaiból szopogatták a velőt.”

A tragédia rekonstruálásához a szerző felhasználta – többek között – Zimri Coffin kapitány hajónaplóját, amelyben az Essex bálnavadászhajó túlélőinek megtalálását részletezi (ebből származik a fenti idézet is), a túlélők (összesen nyolc) korabeli beszámolóját, a kortársak kommentárjait, valamint a modern tudomány eredményeit.

 

A lelkiismeretes és precíz oknyomozó munka eredményeként egy kissé szokatlan, mégis olvasmányos mű született, amely számtalan kérdésre választ ad. Például: Hogyan zajlott az 1800-as évek elején egy bálnavadászhajó felszerelése, a legénység toborzása? Miért vált Nantucket városa a legfontosabb kikötővé, ahonnan évekig tartó bálnavadász utakra indultak a hajók? Hogyan képes az ember életben maradni egy csónakban a több mint 90 napig tartó tengeri úton?

Az Essex tragédiája – azon túl, hogy legalább annyira megrendítette a 19. század emberét, mint a Titanic elsüllyedése a 20. századét – számos írót megihletett. Innen merítette például Edgar Allan Poe az Arthur Gordon Pym ötletét, valamint ez alapján írta meg Henry Carlisle „A Jónás-ember”, Herman Melville pedig Moby Dick című regényét.