Főkép

Egy maréknyi éhező ember sodródik lefelé a Yarí folyón, amikor az egyik parton megcsillan valami a napfényben. Odaeveznek, és egy elhagyott tábort, valamint egy csontvázat találnak. Mellette biblia és napló, amelynek kusza bejegyzései tragédiára utalnak.


Ennek a megtörtént esetnek jár utána a kolumbiai újságíró tényregénye, amelyben a túlélők beszámolói, és a maroknyi ismert tény alapján próbálja meg összerakni egy sikertelen próbálkozás történetét. A végeredmény egy elszomorító könyv, amelyből nem csupán az esőerdőt nem ismerő emberek szenvedései derülnek ki, hanem némi betekintést is kapunk az ottani viszonyokba. Egészen másféle hangulat ez, mint amit megszokhattunk Molnár Gábor amazóniai beszámolóiból.

Az események elindítója Martin Morningstar, egy, az Államokat megjárt tehetős ember, aki az utóbbi években sikertelenül próbált meggazdagodni különböző vállalkozásaiból. Most éppen azt találta ki, hogy vadásztábort létesít az ember nem járta őserdőben, ahová gazdag külföldieket fog meghívni, akik persze mindezt busásan megfizetik. Első lépésként kiválasztja a Yarí folyó felső (kizárólag légi úton megközelíthető) szakaszát. Ez után embereket és felszerelést visz a táborhelyre, majd az észak-amerikai újságokban megjelent hirdetésének eredményeként megérkeznek az első vendégek, akik közül ketten nem sokkal később – némileg rejtélyes körülmények között – vízbe fulladnak.

S ez még csupán az első csapás, ami az itt tartózkodókra vár. A számukra ellenséges és ismeretlen dzsungel (ahol egyébként egy addig ismeretlen indián törzsre bukkannak) apránként pokollá változik a táborlakók részére, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy míg ők a túlélésért küzdenek, miféle próbálkozások történnek megmentésükre.


Miközben szinte napról-napra megismerjük a táborlakók életét, felidéződik a kiszolgáltatottság, az elszántság és a belenyugvás érzése, miközben megelevenedik a maguk között időnként csak „zöld pokol” néven emlegetett könyörtelen őserdő.