Jeffrey Robinson: Manipulátorok
Írta: Galgóczi Móni | 2003. 12. 05.
Miközben reggel megyünk a munkahelyünkre, plakátok ezrei próbálják meg felkelteni a figyelmünket. A rádió a kellemes (vagy kevésbé kellemes) zenék sugárzása közben ontja magából a tömegbefolyásoló maszlagot.
Csörög a telefon, és egy bársonyos női- vagy éppenséggel férfihang pár perc figyelmet kér, hogy bizonyos szokásainkról érdeklődjön, esetleg eladjon nekünk valamit, amire nincs is szükségünk. Aztán otthon, amikor a munkától kimerülten és meggyötörten leroskadunk a televízió elé, szintén ömlik ránk az „agymosás”.
Jeffrey Robinson alaposan beleásta magát a témába. Saját tapasztalatait összevegyítette a különféle tudományágak kutatási eredményeivel, kiegészítette egy kis marketingtörténeti összefoglalóval, aztán az egészet alaposan átgondolta, témakörönként csoportosította (fejezetekre bontotta), és máris elkészült a Manipulátorok.
Mielőtt elkezdtem olvasni, mindenhol azt hallottam róla, hogy érdekes és felettébb tanulságos olvasmány a fogyasztók számára, emellett azonban a kereskedők és reklámszakemberek is sokat tanulhatnak belőle.
Miután elolvastam, három dolog fogalmazódott meg bennem:
Az első: Ha bármi, ami ebben a könyvben szerepel, újdonságot jelent egy kereskedő vagy reklámszakember számára, akkor jobb, ha szégyenében elbujdosik.
A második: Ha képzetlen ember olvassa, hiányos és felületes tudást fog csupán szerezni, ami lehet, hogy rosszabb, mint a tudatlanság.
A harmadik: Ha a fogyasztók a könyv elolvasása után nem hagynák magukat befolyásolni (vagyis nem foglalkoznának a reklámokkal), a gyártók kénytelenek lennének a tényleges, és nem az általuk kreált igényeket kielégíteni.
Nagyon jó könyvnek tartom, mert finom, könnyed humorral világít rá az összefüggésekre, miközben számos általunk is ismert termék vagy márka reklámjaiból mazsolázunk, és azzal, hogy megmutatja a reklámok manipulációs folyamatát, megadja a szabad választás lehetőségét.
Nem ítél, nem mondja azt, hogy rossz az, aki hagyja magát befolyásolni. De azt sem mondja, hogy az a rossz, aki manipulációs technikák alkalmazásával el akar adni valamit. Egyszerűen rávezet bennünket arra, hogy befolyásoló és befolyásolt (mint ahogy a fény és árnyék) egymás nélkül nem létezhet.
Csörög a telefon, és egy bársonyos női- vagy éppenséggel férfihang pár perc figyelmet kér, hogy bizonyos szokásainkról érdeklődjön, esetleg eladjon nekünk valamit, amire nincs is szükségünk. Aztán otthon, amikor a munkától kimerülten és meggyötörten leroskadunk a televízió elé, szintén ömlik ránk az „agymosás”.
Jeffrey Robinson alaposan beleásta magát a témába. Saját tapasztalatait összevegyítette a különféle tudományágak kutatási eredményeivel, kiegészítette egy kis marketingtörténeti összefoglalóval, aztán az egészet alaposan átgondolta, témakörönként csoportosította (fejezetekre bontotta), és máris elkészült a Manipulátorok.
Mielőtt elkezdtem olvasni, mindenhol azt hallottam róla, hogy érdekes és felettébb tanulságos olvasmány a fogyasztók számára, emellett azonban a kereskedők és reklámszakemberek is sokat tanulhatnak belőle.
Miután elolvastam, három dolog fogalmazódott meg bennem:
Az első: Ha bármi, ami ebben a könyvben szerepel, újdonságot jelent egy kereskedő vagy reklámszakember számára, akkor jobb, ha szégyenében elbujdosik.
A második: Ha képzetlen ember olvassa, hiányos és felületes tudást fog csupán szerezni, ami lehet, hogy rosszabb, mint a tudatlanság.
A harmadik: Ha a fogyasztók a könyv elolvasása után nem hagynák magukat befolyásolni (vagyis nem foglalkoznának a reklámokkal), a gyártók kénytelenek lennének a tényleges, és nem az általuk kreált igényeket kielégíteni.
Nagyon jó könyvnek tartom, mert finom, könnyed humorral világít rá az összefüggésekre, miközben számos általunk is ismert termék vagy márka reklámjaiból mazsolázunk, és azzal, hogy megmutatja a reklámok manipulációs folyamatát, megadja a szabad választás lehetőségét.
Nem ítél, nem mondja azt, hogy rossz az, aki hagyja magát befolyásolni. De azt sem mondja, hogy az a rossz, aki manipulációs technikák alkalmazásával el akar adni valamit. Egyszerűen rávezet bennünket arra, hogy befolyásoló és befolyásolt (mint ahogy a fény és árnyék) egymás nélkül nem létezhet.