FőképA szóban forgó könyv mi is lehetne más, mint egy krimi, amelyben van egy okos zsaru, aki egy titokzatos ügyben nyomoz, s eredményeit annak rendje és módja szerint gépelt jelentésben tárja főnöke (és az olvasó) felé. A harminchat oldalas műremek (ahogy a szerző látja) öthatodát azonban egy lelkiismeretlen alak kilopja a rendőrségi kocsiból, miközben a szépreményű író egy lelőtt politikus holtteste körül nézelődik.

A jogosan felháborodott Weeks nyomozó ettől kezdve két elkövetőt igyekszik megtalálni: egy gyilkost és egy tolvajt. Az első esetben azonmód egy kellemetlen körülménnyel szembesül: a gyilkosság az ő körzetében történt, de az áldozat a 87-esben lakott. Mivel nagyon-nagyon szeretné megoldani ezt a fontos, és kellőképpen nagy médiavisszhangot kiváltó ügyet, felkeresi Steve Carella nyomozót, akit múlt karácsonykor az oroszlán szájából mentett meg (lásd a szerző korábbi, Money, money, money című regényét), s aki ennek következtében lekötelezettje.

Tovább színesíti a képet a kéziratot eltulajdonító Emilio, aki a jelentést olvasva megpróbálja összerakni az abban leírt bűnügyet és a kitalálni az ott emlegetett gyémántok fellelhetőségi helyét. A kuszaság akkor válik teljessé, amikor Emilio felfedezni véli a regény főhősét egy női nyomozóban, aki éppen egy drogüzlet után nyomoz.

Ízig-vérig McBain történet, a régről ismert 87-es körzetbeli nyomozókkal, a rendőri munka aprólékos ismeretével és nem utolsó sorban jól kitalált bűnügyek fel- és levezetésével. A pergő cselekmény és a többszálú történet moziszerű – cseppet sem véletlen, hogy a szerző több könyvéből is filmet forgattak. Ideje lenne az eddig magyarul megjelent 20-30-40? (számoljuk ide a Rakéta regényújságban megjelenteket is) művét egységes kiadásban újra elérhetővé tenni – megérdemelné.

A szerző életrajza