Főkép

Vannak az ember életében nehéz pillanatok. Mint például az, amikor tudatják vele felesége és két kislánya halálhírét. Persze érthető, ha nem vigasztalja, hogy a repülőgép-szerencsétlenségnek, melyben szeretteit elveszítette, hivatalosan további 327 áldozata volt. Joe Carpenter, az egykori sikeres bűnügyi riporter 1 évvel a tragédia után még mindig gyáva az öngyilkossághoz, ezért csupán vegetál.

Egészen addig a pillanatig, amíg minden lelkierejét és bártorságát összeszedve ki nem megy a temetőbe, és össze nem találkozik egy különös nővel, aki éppen Joe szeretteinek sírjáról készít polaroid felvételeket és egy-két különös dolgot mond. Aztán jön néhány pasas (akik már Joe-t is figyelték egy ideje), és jól megkergetik a hölgyet.

Nos, ez a találkozás rázza fel a fiút. Az egykori bűnügyi riporterben végre felébred a régi ösztön, és nyomozni kezd. Először is – miután a szerkesztőség adatbázisának köszönhetően begyűjt némi infót – meglátogat egy-két embert, aki szintén elveszített valakit azon az 1 évvel korábbi napon. Aztán nagyokat csodálkozik, amikor ezekről az emberekről kiderül, hogy Rose (a különös hölgy a temetőből) már felkereste őket, és hogy nem sokkal a vele folytatott beszélgetés után teljesen váratlanul önkezükkel vetettek véget életüknek. Ráadásul 3 ilyen különös öngyilkosságnál Joe is jelen van, és csupán lélekjelenlétének köszönheti, hogy megmenekül. De vajon mitől?

Miközben folyamatosan halad a valószínűsíthető válaszok felé, egyre csak az a kérdés motoszkál a fejében: Rose vajon tényleg túlélte a katasztrófát? Ha valóban ott volt a gépen, tudnia kell, mi történt akkor, és mi történik most, sőt, esetleg azt is, mi fog történni később.

A túlélő ijesztő vízió egy génkutatási projektről, amelyben apa és anya közreműködése nélkül, egy kémiai eljárásnak köszönhetően paranormális képességgel rendelkező egyedeket hoztak létre, hogy tovább kísérletezhessenek velük. Vajon a világ fel van készülve ilyesmire?

A szerző életrajza