Debra Doyle - James D. MacDonald: A főkirály leánya
Írta: Galgóczi Móni | 2003. 10. 05.
A „Varázskör” sorozat hatodik, és eddigi tudomásom szerint egyben utolsó kötetében (időközben újabb részek láttak napvilágot - a szerk.) Randal, az ifjú varázslóinas, Lys „kisasszony”, a külföldi énekmondó és Sir Walter, a kóbor lovag Tündérországba tartanak, hogy Madoc mesternek tett ígéretükhöz híven elhozzák onnan a húsz éve meghalt főkirály lányát, akit utána Breceland trónjára is kell segíteniük. A Szépek földjére (ahogy Tündérországot emlegetik) bejutni még csak egyszerű, ám aki eltölt ott egy kis időt, illetve eszik az ottani gyümölcsökből, soha nem lesz már olyan, mint korábban. Különösen, ha az illető varázsló. Bár ők egyébként is egészen máshogy látják a világot, mint az egyszerű, varázsolni nem képes emberek.
Így nem is csoda, ha ismét Randal az, aki különleges érzékenységének és varázslói őstehetségének köszönhetően – közvetlenül vagy közvetve – többször is megmenti a környezetében lévők életét. Hol egy láthatatlan mágikus támadást hárít el, hol egy egész várat védő varázskört hoz létre, hol nyíltan szembeszáll egy nálánál sokkal idősebb és tapasztaltabb mágussal, hol pedig egy démonherceget küld „melegebb éghajlatra”.
Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a többiek csak ülnek, és néznek ki a fejükből. Sőt, tehetségéhez és vérmérsékletéhez képest mindenki teszi a dolgát. A lovagok például fegyvereikkel a kezükben aprítják az ellenséget (a trónbitorló csapatait), a Doun várába menekült parasztok minden kezükbe kerülő eszközzel ugyanezt teszik, a Randalnál erősebb varázslók a saját dolgaikkal vannak elfoglalva (amíg meg nem sebesülnek illetve csaknem végzetesen ki nem merülnek), Lys pedig nem mozdul a leendő királynő mellől. Még akkor sem, amikor Randal felszólítja erre.
Így aztán – mivel minden fontos szereplő életben maradt – mindenki kéznél van, amikor Diamante végre elfoglalja az őt megillető trónt, és fogadja az őt felkeresők hűségesküit. Kicsit csalódott ugyan, amikor a végén észreveszi, hogy már mindenki a színe elé járult, csak éppen azok hárman nem, akiknek a legtöbbet köszönheti. Pedig velük nagy tervei vannak…