Főkép

A borító ezúttal teljes mértékben visszaadja a könyv idősebbik főszereplőjének szellemi képességeit. Úgy érzem, Herbert Timothy Simple tüntető távolmaradásával fejezte ki véleményét a sorban állással szemben, amikor az észt osztogatták, így az átlagosnál jóval kevesebb áll rendelkezésére. Rövid ideig rendőrként szolgált, de aztán távoznia kellett, többek között az alábbi miatt:
„Snape tekintete elhomályosult. Talán eszébe jutott az az eset, mikor Tim összeállított egy fantomképet, és Nagy-Britannia összes rendőre két hónapig egy háromszemű, fordított szájú férfi után kutatott, akinek bajusz nőtt az állán.”

Most magánnyomozó, és már régen éhen halt volna, ha nincs mellette az öccse, Nick. A család legifjabb tagja nem csupán természetes szemtelenséggel és iróniával rendelkezik, hanem kivételes szellemi képességekkel is. Ennek köszönhetően eddig kétszer sikerült elkerülniük a halált, ami óhatatlan velejárója Tim nyomozási ügyeinek. Ám addig jár a korsó a kútra…
…amíg be nem csönget az iroda ajtaján egy titkosügynök, aki ötven fontot áldoz Tim kopott kabátjáért, és mintegy mellékesen a közelgő világvégét jelentő merényletről is magyaráz valamit, majd távozik. Aztán a sarki telefonfülkében diszkrét hörgések közepette kileheli a lelkét. Mire hőseink rendőri kísérettel visszatérnek a helyszínre, se hulla, se fülke. Van viszont – Snape főfelügyelő, Tim egykori főnöke jóvoltából – éjszakai elzárás, így a testvérpárnak jut ideje gondolkodni.

A regény műfaját tekintve ifjúsági krimi, ami azonban képes az idősebb korosztályt is elszórakoztatni. Nick személyében remekül ötvöződik a tini detektív és a szókimondó kamasz. Bátyja pedig valószínűleg a hülyeség szobrához állt modellt. Aztán úgy is maradt.