Főkép

Ha az emberiség így folytatja tovább, egyszer véget ér hihetetlen szerencsesorozata (vagyis kihalnak vagy kiábrándulnak az önjelölt hősök), és sikerül végre elpusztítania önmagát. Voltak már hipermodern és csúcs-szuper fegyverek, voltak már természeti katasztrófákat előidéző találmányok, de úgy tűnik, a legnépszerűbbek még mindig a vegyi- és biológiai „fegyverek”.

A Járványfelügyeleti Központ (JFK) ifjú doktornőjét, Marissa Blumenthalt egy kaliforniai esethez hívják. Mire Atlantából a helyszínre ér, felszaporodik a beteglétszám, sőt, a jelek szerint járvány van kialakulóban. Szerencsére Marissa érti a dolgát: mivel vírusos vérzéses láznak (VVL-nek) diagnosztizálja a dolgot, elrendelteti a karantént, és mindent megtesz, amit ilyenkor szokás… így „csak” huszonegy ember hal bele. Minden szép, minden jó, mindenki boldog (vagy legalábbis majdnem mindenki). Csak azt nem tudja senki, hogy a fenébe fertőződött meg Ebola-vírussal az első beteg? Bár…

Marissa szinten tartó „gyakorlatnak” fogná fel az egészet, ha pár nap múlva nem ismétlődne meg az eset, csak éppen az ország egészen más pontján. Most is a helyszínre siet, most is ugyanaz a diagnózis, most is „csak” pár ember hal meg. És most sem lehet tudni, hogy került az első áldozat szervezetébe az Ebola-vírus?
Most már furcsa a dolog, de még csak valami halvány, a szürkeállomány mélyén lappangó gyanú az egész. Aztán harmadszor is megtörténik az eset, és Marissa ekkor már egyértelműen gyanakszik… mi több, a figyelmeztetések ellenére nekilát az igazság kiderítésének. Ami persze, orvosi krimiről lévén szó, kicsit sem veszélytelen.

Aki hajlamos a hipochondriára, inkább ne olvassa el a könyvet. Aki szereti a katasztrófa- és orvosi történeteket, az élvezni fogja. Aki csupán egy jó krimire vágyik, az sem fog csalódni - bár szerintem egy kicsit kurtán-furcsán ér véget a történet.