FőképFülszöveg
"Alfred Jarry (1873-1907) drámái színháztörténeti jelentőségűek. Olyan szövegek, melyek az elmúlt évszázadban elsősorban nem drámaként, hanem színházi mítoszként foglaltak helyet kulturális emlékezetünkben. Übü rabelais-i monstrum, gyakran Faust, Lucifer, Don Juan figurájához hasonlítják, olyan irodalmi karakterekhez, akik megteremtették saját mítoszukat, s ekként élnek tovább más irodalmi alkotásokban. Übü mítosza azonban színházi mítosz, továbbírni vagy újraírni szövegszerűen senki nem próbálta. Színpadra vinni azonban hamleti kihívást jelent minden rendezőnek." (Jákfalvi Magdolna)


Részlet a könyvből
ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Übü papa, Übü mama

ÜBÜ PAPA Szahar!
ÜBÜ MAMA Ejnye! Szép dolog megint. Milyen nagy zsivány vagy, Übü papa!
ÜBÜ PAPA Miért is nem öllek meg, Übü mama?!
ÜBÜ MAMA Nem engemet, valaki mást kéne meggyilkolni, Übü papa!
ÜBÜ PAPA Zöld kandeláberemre, ezt nem értem.
ÜBÜ MAMA Hogyhogy, Übü papa? Talán elégedett vagy a sorsoddal?
ÜBÜ PAPA Zöld kandeláberemre, s szahar, asszonyom, nagymértékben elégedett! Mintha bizony nem volnék dragonyos kapitány, Vencel király segédtisztje, a lengyel Vörös-Sasrend érdemjelének tulajdonosa, Aragónia volt királya?... Mit akarsz ennél többet?
ÜBÜ MAMA Hogyhogy? Volt aragon király létedre megelégszel azzal, hogy ötven gyíklesős fickót díszszemlére vezetgess, mikor egy kis fáradsággal az aragon koronát a lengyel követhetné a kobakodon?
ÜBÜ PAPA Ejnye, Übü mama, egyáltalján nem értem, mit beszélsz.
ÜBÜ MAMA Mert hülye vagy!
ÜBÜ PAPA Dejszen, zöld kandeláberemre, a jó Vencel király még ugyancsak életben van, s még ha, teszem fel, meghalna is, nincs-e egy szekérderék gyermeke?
ÜBÜ MAMA Ki akadályoz, hogy pereputtyostól felkoncold, s a trónjára ülj?
ÜBÜ PAPA Tyű! Übü mama, te sértegetsz, s én mindjárt kitekerem a nyakad!
ÜBÜ MAMA Ó, te szerencsétlen, ha kitekered, ki foltozza majd a hátuljadat?
ÜBÜ PAPA Abbiza!... De hát aztán? Nem olyan a hátuljam, mint bárki másé?
ÜBÜ MAMA Én a helyedben ezt a hátuljt inkább bársonyos trónra illeszteném! Tenger kincset gyűjthetnél, annyi hurkát ehetnél, amennyi beléd fér, s hintón suhanhatnál az utcán!
ÜBÜ PAPA Ha király volnék, csináltatnék magamnak egy szép nagy palástot, amilyet Aragóniában viseltem, míg azok a huncut spanyolok orcátlanul el nem lopták.
ÜBÜ MAMA Szerezhetnél magadnak egy esernyőt is, meg egy nagy köpenyeget, sarkig érőt!
ÜBÜ PAPA Tyű! Máris engedek a kísértésnek. Az a szarházi-háziszahar! De kapjam csak el az erdőben, majd ellátom a baját!
ÜBÜ MAMA Ah! Jól van, Übü papa, végre ismét talpig férfi vagy!
ÜBÜ PAPA Hohó! Azt már nem, mégsem! Hogy én, a dragonyos kapitány, felkoncoljam Lengyelhon királyát? Inkább a halál!
ÜBÜ MAMA (félre) Ah! Szahar! (hangosan) Úgy, hát inkább maradsz szegény, mint a templom egere, Übü papa?
ÜBÜ PAPA Bárzsingomadta, a zöld kandeláberemre, inkább legyek szegény, mint a templom sovány és becsületes egere, mintsem gazdag, akár egy gonosz és kövér macska!
ÜBÜ MAMA Hát a palást? Hát az esernyő? Hát a nagy köpönyeg?
ÜBÜ PAPA Mit érnék vele, Übü mama?... (elmegy, bevágja az ajtót)
ÜBÜ MAMA Pfuj, szahar! Csökönyös, mint egy szamár, de talán, szahar, sikerült bolhát tennem a fülébe. Hála a gondviselésnek, no meg nekem, egy hét múlva talán már Lengyelország királynéja leszek.

MÁSODIK JELENET
A színen Übü papa házának egyik szobája. Pompásan terített asztalnál Übü papa, Übü mama

ÜBÜ MAMA Tyű! Vendégeink ugyancsak késnek.
ÜBÜ PAPA Ugyancsak, zöld kandeláberemre, pedig én már döglöm éhen... Szörnyű rút vagy ma, Übü mama! Talán azért, mert estélyt adunk?
ÜBÜ MAMA (vállat von) Szahar!
ÜBÜ PAPA (felkap egy sült csirkét) Ide figyelj, éhes vagyok! Beleharapok hát ebbe a madárba; csirke, gondolom. nem rossz.
ÜBÜ MAMA Mit csinálsz, nyomorult? Mit esznek majd a vendégeink?
ÜBÜ PAPA Marad nekik elég. Többet semmihez se nyúlok, Übü mama! Eredj csak az ablakhoz, nézd meg, jönnek-e a vendégeink?
ÜBÜ MAMA (az ablakhoz siet) Senkit se látok. (ezalatt Übü papa elcsen egy borjúszeletet) Ah! Ihol végre Poszomány kapitány és cimborái! De te mit zabálsz, Übü papa?
ÜBÜ PAPA Semmit. Egy kis borjút.
ÜBÜ MAMA Jaj nekem! A borjú! A borjú! Megette a borjút! Segítség!
ÜBÜ PAPA Zöld kandeláberemre, most mindjárt kitolom a szemed!

Az ajtó nyílik

HARMADIK JELENET
Übü papa, Übü mama, Poszomány kapitány és cimborái

ÜBÜ MAMA Jó napot, uraim. már tűkön ülve vártuk magukat. Foglaljanak helyet.
POSZOMÁNY Jó napot, asszonyom. De hol van Übü papa?
ÜBÜ PAPA Ihol ni! Ihol ni! Fikom-adta, zöld kandeláberemre, hiszen épp elég testes vagyok.
POSZOMÁNY Jó napot, Übü papa! Cimborák, üljetek le!

Mind leülnek

ÜBÜ PAPA Hú, már csak ez kellett! Majd eltört alattam a szék!
POSZOMÁNY Hadd lám, Übü mama, mi jót ád nékünk ma?
ÜBÜ MAMA Íme, az étrend!
ÜBÜ PAPA Ohó, ez engem is érdekel!
ÜBÜ MAMA Lengyel becsinált, patkánykarmonádli, borjú, csirke, kutyapástétom, pulyka püspökfalat, orosz csalamádé…
ÜBÜ PAPA Tyű! Már ez is elég, remélem!... Azazhogy van még valami?
ÜBÜ MAMA (folytatva) Bomba, saláta, gyümölcs, desszert, kása, csicsóka, kelvirág szaharban…
ÜBÜ PAPA Tyű! Kínai császárnak nézel, hogy így pazarolsz?
ÜBÜ MAMA Ügyet se vessenek rá. Hülye szegény.
ÜBÜ PAPA Tyű, mindjárt a lábikrádhoz fenem a fogam!
ÜBÜ MAMA Inkább egyél, Übü papa. Ihol a lengyel becsinált!
ÜBÜ PAPA Piha, de rossz!
POSZOMÁNY Ez biza nem valami jó, ami igaz, az igaz.
ÜBÜ MAMA Mennykő magukba! Hát mi kéne maguknak?
ÜBÜ PAPA (homlokára üt) Tyű, van egy ötletem! Visszajövök sürgősen. (kiszalad)
ÜBÜ MAMA Uraim, most kóstoljuk meg a borjút!
POSZOMÁNY Ez már finom. Kár, hogy kevés.
ÜBÜ MAMA Akkor talán térjünk rá a püspökfalatra!
POSZOMÁNY Pazar, pazar! Éljen Übü mama!
MIND Éljen Übü mama!
ÜBÜ PAPA (visszajőve) Fogjátok ti mindjárt Übü papát is éltetni! (egy megnevezhetetlen seprűt hoz, és a lakomázók közé dobja)
ÜBÜ MAMA Mit mívelsz, nyomorult?
ÜBÜ PAPA Ezt kóstoljátok meg!

Többen megkóstolják, mérgezetten fordulnak le a székről

ÜBÜ PAPA Übü mama, Add csak ide azt a patkánykarmonádlit, hadd kínáljam körül!
ÜBÜ MAMA Nesze.
ÜBÜ PAPA Most pedig takarodjatok! Poszomány kapitány, beszélnivalóm van önnel!
TÖBBIEK Hohó, még nem is vacsoráztunk!
ÜBÜ PAPA Hogyhogy nem vacsoráztatok? Takarodjatok! Poszomány maradjon.

Senki se moccan.

ÜBÜ PAPA Még mindig itt vagytok? Zöld kandeláberemre, a patkánykarmonádlival ütlek agyon benneteket! (hajigálni kezdi őket bordacsontokkal)
MIND Jaj! Óóóó! Segítség! Ne hagyjuk magunkat! Gyalázat! Meghalok!
ÜBÜ PAPA Szahar! Szahar! Szahar! Kifelé! Majd én megmutatom nektek!
MIND Fusson, ki merre lát! Nyomorult Übü papa! Áruló, rongy zsivány!
ÜBÜ PAPA Csakhogy végre elkotródtak! Jobban érzem magam, bár cudarul vacsoráztam. Jöjjön, Poszomány.

Kimennek Übü mamával

NEGYEDIK JELENET
Übüék, Poszomány

ÜBÜ PAPA Nohát, kapitány, jólesett a vacsora?
POSZOMÁNY Remekül, uram, kivéve a szahar!
ÜBÜ PAPA Ejnye, pedig a szahar sem volt rossz!
ÜBÜ MAMA Ízlés dolga.
ÜBÜ PAPA Poszomány kapitány, elhatároztam, hogy megteszem önt Litvánia hercegének!
POSZOMÁNY Hogyhogy? Mit beszél? Megvallom, koldusnak hittem, Übü papa.
ÜBÜ PAPA Néhány nap múlva, ha kelmed is akarja, én vagyok a lengyel király!
POSZOMÁNY Meg akarja ölni Vencel királyt?
ÜBÜ PAPA Nem hülye a bugris, kitalálta!
POSZOMÁNY Ha Vencel megöléséről van szó, itt a kezem! Halálos ellensége vagyok! Embereimről pedig kezeskedem.
ÜBÜ PAPA (lelkendezve a nyakába borul) Óóóó! Imádom magát, kapitány!
POSZOMÁNY (befogja az orrát) Tyű, de bűzlik! Übü papa! Hát ön sohasem mosakszik?
ÜBÜ PAPA Ritkán.
ÜBÜ MAMA Soha!
ÜBÜ PAPA Mindjárt a tyúkszemedre lépek!
ÜBÜ MAMA Nagy szahar!
ÜBÜ PAPA Most menjen, kapitány, végeztem; de zöld kandeláberemre s Übü mamára esküszöm, megteszem Litvánia hercegének!
ÜBÜ MAMA Csakhogy…
ÜBÜ PAPA Ne szólj bele, édes gyermekem…

Kimennek

ÖTÖDIK JELENET
Übü papa, Übü mama, egy hírnök

ÜBÜ PAPA Mit akar, uram? Künn tágasabb, nem érdekel.
HÍRNÖK De uram, a király hívatja Önt!
ÜBÜ PAPA Tyű! Szaharomadta, Szent Kleofásra, lelepleztek! S most fejem vétetik! Jaj nekem, jaj nekem!
ÜBÜ MAMA Pipogya fráter! Az idő sürget.
ÜBÜ PAPA Hopp, van egy ötletem. Azt fogom mondani, hogy Übü mama s Poszomány kapitány volt az!...
ÜBÜ MAMA Jaj neked, Übü papa, ha megteszed!...
ÜBÜ PAPA Már itt sem vagyok. (kimegy)
ÜBÜ MAMA (utánafut) Übü papa, Übü papa, gyere vissza, kapsz hurkát!
ÜBÜ PAPA (háttérből) Magad is az vagy, egy jól megtermett hurka!

HATODIK JELENET
A királyi palotában. Vencel király, körülötte főemberei. Poszomány, a királyfiak: Bugrisláv, Boleszláv, Ladiszláv, majd Übü

ÜBÜ PAPA (belép) Jaj, könyörgök, nem is én voltam, hanem Übü mama meg Poszomány!
A KIRÁLY Mi bajod, Übü papa?
POSZOMÁNY Sokat ivott!
KIRÁLY (felsóhajt) Akárcsak én, ma reggel.
ÜBÜ PAPA Igenis, részeg vagyok, mert igen sok francia bort ittam.
KIRÁLY Übü papa! Hogy megháláljam dragonyos kapitányi minőségedben tett többrendbéli szolgálatodat, ezennel megteszlek Szandomir grófjának.
ÜBÜ PAPA Ó, kedves Vencel úr, azt sem tudom, hogy köszönjem meg…
KIRÁLY Ne is köszönd, Übü papa, csak holnap reggel jelenj meg a nagy seregszemlén!
ÜBÜ PAPA Ott leszek, de addig is, hálám jeléül, fogadja el ezt a kis tilinkót. (átnyújt a királynak egy pásztorsípot)
KIRÁLY Mi az ördögöt kezdjek, az én koromban, egy tilinkóval? (Bugrislávnak adja)
BUGRISLÁV Ez aztán a hülye, ez az Übü papa!
ÜBÜ PAPA (félre) Most pedig, uccu, vesd el magad! (ahogy megfordul, hanyatt esik) Jaj, jaj, segítség, zöld kandeláberemre, leszakadt a lépem, a hólyagom kipukkadt!
KIRÁLY (felsegíti) Übü papa, tán nem esett bajod?
ÜBÜ PAPA De még milyen! S okvetlenül belepusztulok. mi lesz akkor Übü mamával?
KIRÁLY Majd gondoskodunk eltartásáról.
ÜBÜ PAPA Jó ember kend, alapjában véve. (kifelé indul) Az vagy, az vagy, Vencel király, de ez még nem elég, hogy fel ne koncoljalak!...

HETEDIK JELENET
Übüék háza. Zsinór, Pillér, Paizs, Übü papa, Übü mama, összeesküvők, katonák, Poszomány

ÜBÜ PAPA Nos, barátaim, legfőbb ideje, hogy kidolgozzuk az összeesküvés tervét. Ki-ki mondja el bátran a véleményét; ha megengedik, elsőnek én mondom el a magamét.
POSZOMÁNY Beszéljen, Übü papa.
ÜBÜ PAPA Nos, barátaim, véleményem szerint, eccerűen mérgezzük meg a királyt, arzént kevervén az ebédjébe! Alighogy belé lefetyel, holtan lefordul, s attól kezdve én vagyok a király.
MIND Pfuj, a patkány!
ÜBÜ PAPA No, mi az? Nem tetszik? Akkor halljuk Poszomány véleményét.
POSZOMÁNY Én amondó vagyok, csapjunk rá karddal egy akkorát, hogy feje búbjától a köldökéig hasadjon!
MIND Úgy van! Ez már nemes és vitéz dolog!
ÜBÜ PAPA De mi lesz, ha belétek rúg? Most jut eszembe, seregszemlén mindig vascsizmát hord, attól szörnyen fáj a rúgás! Ha ezt előre tudom, szaladok s feljelentelek benneteket, hogy kihúzzam magam ebből a veszélyes kalandból. Gondolom, a király még pénzt is adna nekem.
ÜBÜ MAMA Jaj, az áruló, a pimasz, buta lator!
MIND Köpdössük össze Übü papát!
ÜBÜ PAPA Hé, urak, maradjatok nyugton, ha nem akartok a zsákomba kerülni! Nos, vállalom a kockázatot miattatok. Ellenben te, Poszomány, vállalod a király ketté hasítását.
POSZOMÁNY Nem volna még jobb, ha mindnyájan egyszerre rontanánk rá, ordítva, kiabálva? Így lenne rá remény, hogy a csapatokat is magunk mellé állítsuk!
ÜBÜ PAPA Ebben maradunk. Én megpróbálok ráhágni a tyúkszemére, ő felordít, mire a szemébe mondom: Szahar! – s erre a jelre ti rárohantok.
ÜBÜ MAMA Ez az, ez az! S mihelyt az utolsót rúgta, te elveszed a jogarát és a koronáját!
POSZOMÁNY Én pedig embereimmel a királyi család üldözésére indulok!
ÜBÜ PAPA Helyes! Kivált Bugrisláv királyfit ajánlom a figyelmedbe!

Elmennek

ÜBÜ PAPA (utánuk fut, és visszahívja őket) Uraim, elmulasztottunk egy fontos szertartást: esküdjünk meg, hogy hősiesen harcolunk!
POSZOMÁNY Hát azt hogy? Nincs is papunk.
ÜBÜ PAPA Jó lesz helyette Übü mama.
MIND Jól van, legyen.
ÜBÜ PAPA tehát megesküsztök, hogy alaposan megölitek a királyt?
MIND Igen! Esküszünk! Éljen Übü papa!

A Kiadó engedélyével.