Főkép A regény egyik szereplője az író maga, a másik pedig Zorbász. Nos, az ő életútját mutatja be a könyv. Van egy láthatatlan harmadik szereplő is, az író barátja, bár róla semmit nem tudunk, mégis fontos szereplő, hiszen az író kéziratok formájában neki írja filozofikus elméleteit. Az író, vagy akár mesélőnek is nevezhetnénk, a kikötőben ismeri meg Zorbászt, aki megtetszik neki, ezért magával viszi Krétára. Képzeletben a napfényes Görögország tengerpartjára érkezünk. Az eredeti cél egy lignitbánya működtetése, ez azonban csak látszattevékenység a külvilág felé. Valójában hétköznapi dolgok nincsenek jelen, csak elmélkedések.
 
Megismerjük Zorbász tanításait, miszerint hogyan, milyen egyszerűen lehetne élni. Zorbász, ha éhes eszik, ha szomjas iszik, s ha úgy akarja: táncol. Minden este a tengerparti beszélgetésekről, illetve Zorbász életének egyik fejezetéről szól. Szabad ember ő, aki nem akar többet, mint amije van, s mindent olyannak fogad el, amilyen. Hősünk már nem fiatal, túl van a hatvanon, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy a női nem legnagyobb tisztelője legyen. Minden nőben képes megtalálni a gyönyörű asszonyt, még ha az öreg és ráncos is. Egyetlen vagyona és igazi szenvedélye a gitárja, melyen csak akkor játszik, ha kedve van hozzá. Akkor viszont zenél és táncol. Nem véletlen, hogy a regény végén, Zorbász halálakor, az akkor már több éve nem látott barátjára hagyja gitárját, hogy mindig emlékezzen rá.
 
A történet keresi az ideális emberi magatartást. Szereplőink mindhárman más-más emberek,  akik a maguk módján kutatják a helyes válaszokat az élet kérdéseire. Az író Zorbász felfogását fogadja el, őt tekinti mesterének, aki semmilyen hatalomnak nem engedelmeskedik, nem tiszteli azt. Csavargó természetét szimpatikussá teszi egyszerű, őszinte mivolta. Nikosz Kazantzakisz (1883. február 18. - 1957. október 26.) görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó élete második felében, 1946-ban írta a regényt, ami igazán ismertté 1964-ben vált, amikor Michael Kakojannisz megfilmesítette.