Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Hunter S. Thompson életrajz

Hunter Stockton Thompson (1937. július 18. – 2005. február 20.) amerikai író és újságíró. Pályafutását sportújságíróként kezdte, és úgy is fejezte be, a kettő között pedig számos témáról írt: az Amerikai Álom haláláról, számos választási kampányról, motorosbandákról, politikáról és közéletről.

Az író fő ismertetőjegye színes és hivalkodó stílusa, ami különösen a Félelem és reszketés Las Vegasban című regényében szembeötlő, amelyben a szerző teljesen elmossa a határokat az író és a témája, valamint a tények és a fikció között. A sokak által utánozott gonzo újságírás megteremtése szintén az ő nevéhez fűződik.

Thompson a Kentucky állambeli Louisville-ben született. Szülei, Jack és Virginia 1935-ben házasodtak össze. Az apja 1952-ben bekövetkezett halála után az alkoholproblémákkal küzdő Virginia három fiút – Huntert, Davisont és Jamest – nevelt egyedül. Thompson nehéz gyerekkora és ennek hatása az író világnézetének kialakulására olyan téma, amelynek komoly irodalomtudományi elemzése még várat magára.

Thompsont gyerekkorától kezdve vonzotta sport és tehetséges baseballjátékos volt, bár nem játszott egy csapatban sem.

Thompson már fiatalon többször összeütközésbe került a törvénnyel. 1955-ben letartóztatták rablás miatt és egy hónapig ült börtönben. Ezután jelentkezett az amerikai légierőhöz. Újságírói karrierjét a Floridában található Eglin légibázison kezdte: a légibázis lapjának, a The Command Couriernek dolgozott sportújságíróként, emellett pedig – a szabályokat megszegve – különböző helyi lapoknak is bedolgozott. 1958-as leszerelése után Thompson beiratkozott a Columbia Egyetemre, ahol novellaírói kurzusokat látogatott, miközben a beatmozgalom által inspirált életmódot folytatott New Yorkban.

Thompson ekkoriban rövid ideig irodai lótifutiként is dolgozott a Time magazinnak. A Time-nál töltött idő alatt két teljes regényt lemásolt, hogy tanulmányozza a szerzőik írói stílusát. (Ez a két regény F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című műve és Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyve volt.) Az állásából 1959 elején fegyelmi problémák miatt kirúgták. Thompson még ugyanebben az évben állást vállalt a Middletown Daily Record című lapnál, de rövidesen innen is elbocsátották, mert megrongált egy irodai édességautomatát és mert vitába keveredett egy helyi étterem tulajdonosával, aki a lap egyik hirdetője volt.

Thompson 1960-ban a Puerto Ricó-i San Juanba költözött, hogy az El Sportivo című sportújságnak dolgozzon, ám a lap hamarosan megszűnt. Thompson jelentkezett a Puerto Ricó-i angol nyelvű napilaphoz, a San Juan Starhoz is, de a főszerkesztő, William J. Kennedy elutasította. A két férfi ennek ellenére összebarátkozott, és Kennedy Thompson szerkesztője lett, amikor Thompson például a New York Herald Tribune-nek dolgozott szabadúszóként. William Kennedy később megjegyezte, hogy ő és Thompson egyaránt sikertelen regényírók voltak, akik a megélhetés érdekében fordultak az újságírás felé.

Miután visszatért az Egyesült Államokba, Thompson biztonsági őrként és gondnokként dolgozott Big Surben, és ebben az időszakban jelent meg az első magazincikke, az országos terjesztésű Rogue magazinban, amelyet a Big Sur-beli bohéméletről írt. A cikk kedvezőtlen visszhangra talált a környezetében, ezért végül elbocsátották gondnoki állásából.

Az 1960-as években Thompson számos novellát és két komoly regényt is írt (Prince Jellyfish és Rumnapló), amelyeket számos kiadónak elküldött, ám a Rumnapló csak 1998-ban jelent meg, jóval azután, hogy a szerzőjéből híresség lett, a Prince Jellyfish pedig máig kiadatlan.

Thompson 1962 májusától 1963 májusáig Dél-Amerikában tartózkodott, ahol a National Observer tudósítójaként dolgozott. Brazíliai tartózkodása idején a Brazil Herald nevű napilapnak is írt. Később barátnője, Sandra Dawn Conklin is csatlakozott hozzá Rio de Janeiróban, majd nem sokkal az Egyesült Államokba való hazatérésük után, 1963. május 19-én összeházasodtak. A párnak egy egészséges fia született, Juan Fitzgerald Thompson, 1964. március 23-án. Sandra még öt alkalommal teherbe esett, ám háromszor elvetélt, két gyermeke pedig röviddel a születése után meghalt. 19 együtt töltött év és 17 év házasság után Hunter és Sandy 1980-ban elváltak, ám szoros kapcsolatban maradtak egészen Hunter haláláig.

Thompson nagy áttörése 1965-ben következett be, amikor a Nation szerkesztője, Carey McWilliams azzal az ötlettel kereste meg, hogy írjon egy cikket a tapasztalatai alapján, amelyeket a hírhedt Hells Angels motorosbandával kapcsolatban szerzett. A cikk megjelenése (1965. május 17.) után Thompsont számos kiadó megkereste azzal, hogy írjon könyvet a cikkből, így aztán az író a következő évet a Hells Angelsszel motorozva töltötte. Ám a kapcsolat megromlott, amikor a motorosok úgy érezték, Thompson anyagi hasznot húz abból, hogy velük él, és az író emiatt egy durva verésben is részesült. A bandáról szóló könyv (Hell’s Angels – Vad rege az angyalokról) 1966-ban jelent meg a Random House kiadónál.

A könyv nagy sikert aratott, s a siker hatására Thompson számos publikálási lehetőséghez jutott: a 60-as években olyan magazinoknak írt, mint pl. a The New York Times Magazine, az Esquire és a Pageant.

Thompson 1970-ben elindult a Colorado állambeli Pitkin megye seriffválasztásán. Az író az úgynevezett „Freak Power” színeiben indult a választáson: ennek támogatói olyan tervekkel álltak elő, mint például a személyes használatra szánt drogok legalizálása, a túl magas, a hegyi kilátást eltakaró épületek betiltása, valamint Aspen város átnevezése Fat Cityvé (Hájváros), hogy elriasszák az esetleges befektetőket. Thompson végül nem nyerte el a hivatalt, viszont a kampányról szóló cikke megjelent a Rolling Stone magazinban – ez volt az első ott megjelent írása, amelyet még rengeteg másik követett.

Szintén 1970-ben jelent meg a Scanlan’s Monthly című, rövid életű lapban Thompson később elhíresült cikke, a „Kentucky Derby is Decadent and Depraved”. A cikk azért nevezetes, mert ebben mutatkozik meg először az az újságírói technika, amely később gonzo újságírás néven válik majd ismertté. A cikk végletes szubjektivitása állítólag puszta kétségbeesésből fakadt: Thompsont sürgette a határidő, ezért elkezdett a jegyzetfüzetéből kitépett lapokat küldözgetni a magazinnak. Ralph Steadman pedig, akivel Hunter később számos közös projekten dolgozott együtt, illusztrációkat készített a cikkhez.

Az 1971-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban – amelyet szintén Steadman illusztrált – egy újságíró (Raoul Duke, Thompson alteregója) egyes szám első személye elbeszélése egy Las Vegas-i utazásról, ahová a mexikói származású ügyvéd, Oscar Zeta Acosta alakjáról mintázott ügyvédje Dr. Gonzo kísérte el. Az utazás célja, hogy a páros tudósítson a híres Mint 400 motorversenyről. Ám Raoul Duke és Dr. Gonzo ehelyett elkezdik az Amerikai Álmot keresni – mérhetetlen mennyiségű alkohol és drogok segítségével.

A Fear and Loathing on the Campaign Trail `72 azon cikkek gyűjteménye, amelyeket Thompson az 1972-es a későbbi elnök, Richard M. Nixon és ellenfele, George McGovern szenátor választási kampányairól írt. Thompson a későbbiekben Nixon szenvedélyes kritikusa lett, mind az elnökségének ideje alatt, mint pedig az után. Nixon 1994-es halála után Thompson olyasvalakinek írta le őt a Rolling Stone magazinban, aki „képes egyszerre kezet fogni veled és hátba szúrni”.

Az 1970-es években Thompson sokat dolgozott a Rolling Stone magazinnak, ám végül megromlott a viszony közte és a lap kiadója, Jann Wenner között, mert Wenner több ízben cserbenhagyta Thompsont: megbízta őt munkákkal (pl. azzal, hogy Thompson tudósítson az 1976-os választási kampányról, illetve a vietnami háborúból), de az utolsó pillanatban megvonta az írótól az anyagi támogatást. Emiatt a későbbiekben Thompson jóval kevesebb anyagot publikált a Rolling Stone-ban. Ennek ellenére továbbra is ő maradt a Rolling Stone belügyekkel foglalkozó szerkesztője, s ezt a pozíciót egészen a haláláig megtartotta.

Az 1970-es évek végére egyes kritikusai szerint Thompson egyébként is túl volt a fénykorán: többen a szemére vetették, hogy már nem képes meglepni az olvasóit semmi újjal, és csak a régi dicsősége romjain él.

Thompson 1980-ban elvált feleségétől, Sandra Conklintól. Ugyanebben az évben mutatták be a Where the Buffalo Roam című filmet, Bill Murray-vel a főszerepben. Az életrajzi jellegű film Thompson 1970-es évekbeli írásaira épült, de a fogadtatása nem volt túl kedvező.

A film bemutatása és a válása után Thompson egy időre Hawaiira költözött, és a The Curse of Lono című, gonzo stílusban megírt könyvön dolgozott, amelynek egy hawaii maraton volt a témája. A művet Ralph Steadman illusztrálta.

Az 1980-as években Thompson egyre inkább visszavonult, és sok időt töltött erődítményszerű, nehezen megközelíthető otthonában, a Colorado állambeli Woody Creekben. Természetesen a viszonylagos visszavonultsága ellenére is publikálta az írásait: az 1980-as évek közepétől az évtized végéig például a San Francisco Examiner médiakritikusaként dolgozott – bár a szerkesztője állítólag egyáltalán nem volt megelégedve az írásai minőségével.

Thompson egyébként egyáltalán nem szelídült meg, ahogy idősödött: 1981-ben például elkapták gyorshajtásért és mivel nem volt hajlandó alávetni magát a véralkoholszint-mérésnek, letartóztatták. A vádakat azonban később ejtették. 1990-ben pedig a volt pornófilmrendező, Gail Parmer vádolta meg őt azzal, hogy egy Woody Creekben tett látogatása során Hunter szexuálisan zaklatta – de később ezt a vádat is ejtették.

Thompson 1970-es évek végétől kezdve írott műveinek nagy részét a The Gonzo Papers című négykötetes könyvben gyűjtötték össze. A The Gonzo Papers főleg régi, még a gonzo-periódust megelőző cikkeket, a Rolling Stone-ban megjelent írások nagy részét, valamit a Félelem és reszketés... könyvek egyes részleteit tartalmazza.

Az 1990-es évek végén aztán elérkezett a Thompson-reneszánsz. 1998-ban bemutatták a Félelem és reszketés Las Vegasban Terry Gilliam rendezte filmváltozatát, a főszerepben Johnny Depp-pel. Ugyanebben az évben végre megjelent Thompson „rég elveszett”, még az 1960-as évek elején írt regénye, a Rumnapló. 1997-ben és 2000-ben Thomspon összegyűjtött leveleinek első két kötete is megjelent, s a kötetek kedvező fogadtatásra találtak a kritikusok körében.

Thompson ezután még két kötetet publikált: A félelem birodalma című gyűjteményt 2003-ban, valamint a Hey Rube című kötetet 2004-ben, amely Hunter főként sportról szóló cikkeinek gyűjteménye, amelyeket az ESPN weboldalán publikált.

Thompson két évvel a halála előtt ismét megházasodott: 2003-ban feleségül vette asszisztensét, Anita Bejmukot. Thompson 2005. február 20-án, 67 évesen halt meg: főbe lőtte magát. A halála idején a házában tartózkodott a fia, a menye és az unokája is. A rokonok később azt nyilatkozták a sajtónak, hogy Hunter nem valamiféle hirtelen kétségbeesett ötlettől vezérelve lett öngyilkos – véleményük szerint az öngyilkosság előre meg volt tervezve, mert az író nehezen viselte az öregedés gondolatát és számos fájdalmas betegségben is szenvedett.

Thompson temetési szertartása ugyanolyan különös és extrém volt, mint az író élete vagy mint a Félelem és reszketés Las Vegasban drogos utazása. 2005. augusztus 20-án egy 47 méter magas torony tetején álló ágyúból lőtték ki Thompson hamvait és tűzijátékot rendeztek, miközben Hunter kedvencei szóltak: Norman Greenbaum „Spirit in the Sky” c. szerzeménye, valamint Bob Dylan „Mr. Tambourine Man” c. dala.

Írói stílus és alteregók
Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, mikor döntötte el, hogy író lesz, Thompson a következőt nyilatkozta: „Már elég korán tudtam, hogy író leszek. Mire középiskolás lettem, tudtam, mit fogok csinálni. Főleg azért, mert körbenéztem és rájöttem, hogy nemigen van más, amit csinálhatnék.”

Thompson mint író főleg különös, színes, robbanékony és humoros stílusa miatt emlékezetes. Gyakran írt olyan történeteket, amelyek teljesen hihetetlenek voltak, ugyanakkor nagyon pontosan ábrázolták a mögöttük megbújó valóságot egy bizonyos nézőpontból. Thompson szinte mindig egyes szám első személyben írt, s az írásai könnyedén átcsúsztak a fikció világába, bár a történetek alapelemei többnyire a valóságon alapultak.

Thompson műveit nem a téma tette olyan különlegessé, hanem az, ahogy az író a témákhoz nyúlt. Thompson mindenhez végletesen szubjektíven közelített, mindig egyenesen a dolgok közepébe vágott, nem beszélt mellé és időnként néhány dolgot fikcionalizált. Ez a fajta írásmód aztán a gonzo újságírás nevet kapta – a kifejezés Thompson barátjától, az újságíró Bill Cardosótól származik. Thompson írói stílusa számos követőre és utánzóra talált; Hunter hatása a 20. század második felének amerikai íróira tagadhatatlan.

Thompson egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a hagyományos, objektivitásra törekvő újságírói szemléletmód nem kielégítő számára, és hogy az objektív újságírás az egyik legfőbb oka annak, hogy az amerikai politikai élet olyan sokáig olyan korrupt lehetett. Véleménye szerint Amerika legnagyobb újságírói közül egy sem volt objektív. „Nem is értem, miért ajnározzák ennyire az objektivitást az újságírásban. A hazugság egészen más dolog, mint a szubjektivitás” – mondta.

Thompson az írásaiban a veszélyesen, folyton drogos őrületben élő újságírót testesítette meg, aki hajlamos a komikus önpusztításra. S bár Thompson fiktív énjei nagyrészt az író valódi életét tükrözték, maga Thompson is megjegyezte egy interjújában, hogy néha úgy érezte, kénytelen megfelelni az általa teremtett fiktív énjeinek. Mint mondta, néha nem volt benne biztos, hogy amikor meghívták valahová előadni vagy felolvasni, az emberek rá voltak kíváncsiak, vagy valamelyik könyvbeli alteregójára.

Levelezés és életrajzok
Thompson roppant termékeny levélíró volt, és tizenéves korától kezdve másolatot készített az összes leveléről. Thompson levelei ugyanabban a színes, lobbanékony stílusban íródtak, mint az egyéb írásai, s az író mind a barátainak, mind pedig gyanútlan közhivatalnokoknak és riportereknek küldözgetett leveleket.

Thompson leveleinek kiadása már elkezdődött, a The Fear and Loathing Letters c. könyvsorozat formájában. Az első kötet több mint 650 oldalas, míg a második terjedelme a 700 oldalt is meghaladja. A levelezés szerkesztője, Douglas Brinkley állítása szerint minden levél mellett, ami bekerült a könyvbe, 15 másik kimarad. Brinkley becslése szerint Thompson saját archívuma több mint 20 000 levelet tartalmazott.

Bár Thompson nem írt önéletrajzot, a levelei akár önéletrajzként is felfoghatók. Thompson levelei már a légierő kötelékében töltött időtől kezdve – ahonnan állítása szerint a „teljes mértékben besorolhatatlan” minősítéssel szerelték le – tartalmaznak komikus kiszólásokat az „életrajzíróinak”, akik feltehetően olvassák majd az összegyűjtött leveleket. A levelek egy kisebb gyűjteménye már megjelent a Félelem birodalma című könyvben is.

Thompsonról eddig három életrajzi kötet született.

Thompson fogadtatása és hatása
Thompson kortársa, az új újságírás egyik fő alakja, Tom Wolfe a 20. század legnagyobb komikus szerzőjének nevezte az írót.

Hunter S. Thompson Garry Trudeau képregényében, a Doonesburyben is tovább élt, az Uncle Duke nevű figuraként. Amikor a karakter először felbukkant, Thompson heves tiltakozásba kezdett, de úgy tudni, a későbbiekben megkedvelte a szereplőt.

Warren Ellis Transmetropolitan c. művének gonzo újságíró főhőse, Spider Jerusalem szintén Thompson alakján alapul.

A Weekly World News újságírója, Ed Anger írásmódja egyértelműen tükrözi Thompson hatását.

Művei:
1966 Hell’s Angels – Vad rege az angyalokról (Hell`s Angels - The Strange and Terrible Saga of the Outlaw Motorcycle Gangs)
1971 Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas)
1973 Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72
1979 Gonzo Papers Vol 1: The Great Shark Hunt: Strange Tales from a Strange Time
1983 The Curse of Lono
1988 Gonzo Papers Vol 2: Generation of Swine: Tales of Shame and Degradation in the `80s
1990 Gonzo Papers, Vol. 3: Songs of the Doomed: More Notes on the Death of the American Dream
1994 Gonzo Papers, Vol. 4: Better Than Sex: Confessions of a Political Junkie
1997 The Fear and Loathing Letters, Vol. 1: The Proud Highway: The Saga of a Desperate Southern Gentleman 1955–1967
1997 Mistah Leary – He Dead
1997 Fear and Loathing in America: The Brutal Odyssey of an Outlaw Journalist 1968–1976
1998 Rumnapló (The Rum Diary)
2000 Screw-Jack
2003 A félelem birodalma (Kingdom of Fear)
2003 Hey Rube: Blood Sport, the Bush Doctrine, and the Downward Spiral of Dumbness - Modern History from the Sports Desk
2005 Happy Birthday, Jack Nicholson
2006 Gonzo: Photographs by Hunter S. Thompson
2008 The Mutineer: Rants, Ravings, and Missives from the Mountaintop 1977–2005

Ismert kiadatlan művei:
Félelem és reszketés Las Vegasban – teljes változat
The Gun Lobby
The Joint Chiefs or The Death of the American Dream
The Night Manager
Prince Jellyfish
Polo is My Life
Short Stories

A művei alapján készült filmek:
1980 Where the Buffalo Roam
1998 Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas)
2011 Rumnapló (The Rum Diary)

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Hunter_S._Thompson
http://www.biblio.com/hunter-s-thompson~142810~author
http://www.litkicks.com/HunterSThompson

Összeállította: Turán Beatrix


Turán Beatrix - 2012. február 17.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!