Mit várunk a 89. Ünnepi Könyvhéten?

Alig tértünk magunkhoz a könyvfesztivál forgatagából, máris itt a könyvhét – ami legalább annyi, ha nem még több meglepetést, izgalmat, újdonságot, s legfőképpen könyvet tartogat a számunkra. A könyvhét számomra mindig teljesen más élmény: állandósult a tömeg, nincs olyan perc, amikor ne dedikálna valahol valaki, minden utcasarkon új írókkal találkozhatunk (sokukkal soha többet nem is fogunk), közben pedig még utcai mutatványosok is betérnek a Vörösmarty térre, hogy ezzel is növeljék a káoszt és a tömeget. Ezalatt ünnepeljük azt, amiért mindannyian lelkesedünk, amit mindannyian olyan nagy örömmel forgatunk: a könyvet. És nem mellesleg az íróikat.

 

Akárcsak az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan könyvet, ami valamiért érdekli és foglalkoztatja őket, vagy egyszerűen csak valami zavarba ejtő kíváncsiságot éreznek az ominózus kötet iránt. A könyvhéten minden évben inkább a magyar szerzők szoktak dominálni, de idén is befért néhány külföldi szerző is a válogatásunkba – de talán inkább beszéljenek maguk a könyvek.

 

 

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Artúr király halála

(L’Harmattan, fordította: Szalai Virág)

 

Egy igazi, hamisítatlan, középkori lovagregény, amely mégis könnyen befogadható, színes és olvasmányos könyvélményévé válhat annak, aki megismerkedik vele. Van ilyen? Nos, egy már biztosan, mivel tavaly a L’Harmattan Kiadó megjelentette A Szent Grál felkutatása című művet, amely egy, a 13. században készült, s minden későbbi Artur-legenda alapjául szolgáló középkori regényfolyam egyik darabja. Idén, elődéhez hasonlóan álomszép külsővel és remek fordításban, érkezik az újabb kötet: bízom benne, hogy legalább ugyanolyan öröm lesz majd elolvasni.

 

 

 

 

 

 

 

Bak Róbert

 

Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete

(Kalligram)

 

Véleményem szerint az idei könyvhéten nem várható igazán kiugróan nagy jelentőségű mű, de én Kálmán Gábor új könyvére vagyok mégis a leginkább kíváncsi, ugyanis A temetés óta az egyik legtehetségesebb fiatal írónknak tartom, akiben benne van a potenciál, hogy igazán nagyot alkosson. Hátha ez most történik meg, és rácáfol az előzetes elképzeléseimre...

 

 

 

 

 

 

 

 

Ferencz Anita

 

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

(Jelenkor, fordította: Siklós Márta)

 

Jót tett Atwood hazai kiadásának az, hogy két könyvéből is sorozatot készítettek (Alias Grace, A szolgálólány meséje). A vak bérgyilkos korábban már megjelent, de a beszerezhetetlen könyvek közé tartozik, szóval én kimondottan örülök neki, hogy a Jelenkor újra megjelenteti. Reményeim szerint ugyanúgy fogom élvezni, ahogy az eddig Atwood regényeket is.

 

 

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Veres Attila: Éjféli iskolák

(Agave)

 

Veres Attila első regénye nemcsak hátborzongató olvasmánynak bizonyult, de hosszú évek óta ez volt az első friss hang, amit horrorban olvastam. Ezek után legalább annyival tartozom a szerzőnek, hogy minimum egyszer elolvasom a novelláit. Ha csak feleannyira lesznek eredetiek, mint az Odakint sötétebb, már jól járok, ha pedig hozzák azt a szintet, akkor van esélye az év legjobb magyar könyvére – legalábbis nálam.

 

 

 

 

 

Szabó Dominik

 

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

(Magvető)

 

Nagyon tűnődtem, hogy Krusovszky Dénes első regényét vagy inkább Cormac McCarthy Suttree-ját várom jobban, de ha már könyvhét, akkor inkább a magyar írót. Krusovszky A fiúk országa című novelláskötetével nagy hatást tett rám: bár nem állítanám, hogy hibátlan volt, de valamit nagyon meg tudott ragadni, legalább bennem. Lehet, hogy aktuális életszakaszomnak köszönhető; lehet, hogy általában a férfi-léttel és a férfi-mentalitással kapcsolatos gondolatai miatt, de az biztos, hogy azóta is néha eszembe jut az a kötet (no meg az, hogy újra kellene olvasnom). Azóta várom, hogy Krusovszky újra prózával jelentkezzen – és az Akik már nem leszünk sosem már a címével annyira megnyert magának, már azzal olyan asszociációkat indított el bennem, hogy nagyon úgy tűnik, megérte várni. Remélem, olvasás után is ezt fogom gondolni.

 

 

 

Szabó Sarolta

 

Fredrik Backman: Egymás ellen

(Animus, fordította: Bándi Eszter)

 

Éppen idén fedeztem fel Fredrik Backmant. Azt vallom, az igazán fontos könyveket, írókat nem az ember találja meg, hanem fordítva – így volt ez Backman esetében is, akinek egy regényétől életem egy nehéz időszak feldolgozásához kaptam sok segítséget. Egy ilyen élmény után, ha szeretném, ha nem, különleges kapcsolat fűz a szerzőhöz, és figyelemmel kísérem a munkásságát. Az már csak a ráadás, hogy az Egymás ellen előzménykötetét is nemrégiben olvastam, és meglepődve tapasztaltam, szólhat egy regény úgy a sportról és az azt övező szenvedélyről, hogy az engem is lekössön, és mindeközben még egyéb fontos társadalmi témákat is érintsen. És bár a Mi vagyunk a medvék a szememben egy lezárt, kerek egész, furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mi mindent rejthet még ez a történet.

 

 

 

Takács Gábor

 

Kameron Hurley: A tükörbirodalom

(Delta Vision, fordította: Vitális Szabolcs)

 

Mágikus energiát sugárzó égitestek, intelligens növények, élő fegyverek, harcos nők, furcsa birodalmak, kapuk alternatív világokra. Mindez pedig egy sötét, kegyetlen fantasyben. Örülök, hogy hazánkba is kezdek eljutni a legfurcsább világokkal és ötletekkel operáló fantasyk, és így a fantasztikum teljesen új területeit fedezhetem fel magamnak. Kameron Hurley-től eddig csak a remek esszékötetét, a The Geek Feminist Revolutiont olvastam, ennek a regénynek a leírása után pedig nem kérdés, hogy a több, mint 700 oldalas terjedelem ellenére azonnal bele fogok vágni, ahogy megszerzem. Szinte biztos vagyok benne, hogy valami egészen egyedi és így vagy úgy, de maradandó élményben lesz részem.

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Neil Gaiman: Death – Halál

(Fumax, fordította: Bayer Antal, Benes Attila, Holló-Vaskó Péter és Totth Benedek)

 

A képregénytörténet egyik legfontosabb sorozata volt a (Vertigo-féle) Sandman, mely nélkül a `90-es évek egészen máshogy alakult volna. Csakhogy hozzánk túlságosan későn jutott el, és a Cartaphilus az első négy kötet után, 2011-ben unt rá, hogy csak veszteséget termel... Úgyhogy az, hogy a Fumax kiadja a sorozathoz kapcsolódó, mégis különálló Halál gyűjteményt, egyszerre hősies és vakmerő vállalkozás. De talán most tényleg jobb idők járnak a honi képregényes színtéren, az olvasók talán nyitottabbak a különlegességekre, és jól fogy majd. Szóval igen, várom ezt a bizonyos Halált, és biztos vagyok benne, hogy ebben az értelmezésben kiválóan fogok szórakozni, mert Gaiman és különféle rajzoló társai itt is zseniálisat alkottak. Jó lesz Morpheus nővéréről olvasni, erről a látszólag csini dark-gót lánykáról, aki a második legidősebb a Végtelenek között, és akinek a Sandman képregényekben is sok és fontos szerep jutott.

 

 

 

Vörös Eszter

 

China Miéville: A város és a város között

(Agave, fordította: Juhász Viktor)

 

China Miéville műveivel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatom, hiszen hosszú időbe telt mire rájöttem, hogy a Konzulváros voltaképpen az egyik kedvenc könyvem, de azóta kíváncsian várok bármit, ami a szerző tollából eljut hozzánk. Különösen azért fontosabb az utóbbi kitétel, mert ugyan igyekszem angolul is regényeket olvasni, de nem pont Miéville-t gondolnám jó gyakorlásnak első körben, hiszen még magyarul is erősen koncentrálni szükséges, hogy minél kevesebb apró elrejtett elemet mulasszak el. (Külön öröm és köszönet Juhász Viktornak, amiért Miéville fordításával továbbra sem hagyott fel.) Miéville-től elvitathatatlan, hogy Miéville regényt csak ő tud egyedül írni, hiába hat más kortárs szerzőkre, azért ő szerintem mindig egészen egyedi marad, és azért nem sok ilyen szerző terem.