Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Veres Attila: Odakint sötétebb

Furcsa dolgok történnek veled. Belépsz a plázába, és a fényreklámon egy könyvet hirdetnek. „Az év irodalmi szenzációja”, harsogja a szöveg. Aztán még egy plázában ezt látod. Az interneten először csak néhány honlapon botlasz bele a könyv ajánlóiba, majd lassan mindenhol erről a regényről beszélnek. Az utcán emberek fogják a kezükbe, a mozi előtt olvassa valaki, a villamoson, a könyvesbolt pultjánál előtted ezt veszik meg. Mintha a könyv lassan bekúszott volna mindenhová, mintha lassan körbetekerne, nem engedne el, és már semmi sem ment meg téged attól, hogy te is kézbe vedd és elolvasd.

 

És mit kapsz, ha kinyitod a könyvet? Egy bizarr történetet egy Gábor nevű fiatalemberről, aki elvonul a szakítása után vidékre, egy erdei telepre, ahol állatokat kell gondoznia. Itt aztán lassan felcsillan az új élet reménye, de valami még mindig nem az igazi. Mintha emögött a vidéki lassú apátia mögött valami más is lappangana. Valami sötétebb.

 

És hogy mégis mi olyan bizarr egy állatgondozó mindennapjaiban? Hogy ezek nem egyszerű állatok. Ezek csápos lények, amik egy éjjel a semmiből bukkantak elő 1983-ban Magyarországon, és sehol máshol. Nem lehet őket elvinni innen, nem lehet velük igazán kommunikálni. Senki sem tudja, mik ezek és honnan jöttek, szinte semmit nem lehet kideríteni róluk. Ráadásul szemmel láthatóan semmit nem csinálnak, nemhogy ártani nem ártanak senkinek, de mintha a világon semmi nem is érdekelné őket különösebben. Így aztán a kezdeti figyelem, ami vadászattal, tévés stábokkal, könyvek és cikkek százaival – ha nem ezreivel – jártak együtt, lassan alábbhagy. A kevés élő egyedet farmokra gyűjtik, és itt gondozzák őket. Minden a lehető legnagyobb nyugalomban zajlik – egészen addig, amíg Gábor meg nem érkezik az egyik telepre.

 

Igazából egyáltalán nincs min csodálkozni, hogy ilyen sok helyen belebotlik az ember a könyvbe. Az Odakint sötétebb azon túl, hogy jó könyv, valóban egy érdekes színfoltja a könyvpiacnak. Még én is megszerettem, annak ellenére, hogy tudnám sorolni a hibáit, például hogy már megint a szakítás és egy nő a mozgatórugója a cselekménynek, hogy akad benne egy elő nem készített szál, ami mindent megzavart, vagy, hogy a szöveg majdnem hasonlatok halmazává vált (de szerencsére megmarad a stílusosság határánál). Akármennyire is érzem, hogy kötözködhetnék vele, hajlandó vagyok mindezt elfelejteni neki. Ugyanis a könyv tényleg működik. Mármint igazán, zsigerileg. Az ötletek és a szöveg annyira brutálisan erős atmoszférát teremt, ami azonnal magához láncolja az olvasót. Még a kissé kilógó eleme, mint a külföldi turisták szerepeltetése ellenére is élő az egész könyv. Valahogy olyan az egész, mintha a kortárs magyar irodalmat manapság jellemző „férfimelankóliáját” és a „vidéki realizmust” kevernénk össze a baljós jelekből felépülő horrorokkal. Veres Attila apró hangulatokból, pillanatokból építi fel a telepet és a környezetét, mi pedig azonnal rájövünk, hogy ez az író tudja, mit csinál. Ismeri, amiről ír, de nemcsak úgy, foghegyről, hanem mélyen, így bennünk is megszólalnak a hangok és az emlékek. Mindig öröm látni, ha valaki képes erre.

 

De ha csak ettől lenne jó a regény! Mert hát van itt még sok jó, mégpedig a fantasztikus oldalon. Eleve az állatok megalkotása és a rájuk adott magyarázatok, valamint az emberek reakciói velük kapcsolatban megérnének egy misét. De az egyéb furcsaságok, tábortűznél elmesélt történetek, bizarr esetek annyira sokszínűek és ötletesek, hogy mindenki megtalálja a saját kedvencét. (Az enyém az évek óta tartó kártyaparti.) Van köztük horrorisztikus meg félelmetes, de egyáltalán nem az olcsó ijesztgetős vagy gyomorforgató fajtából. Sokkal inkább az ismeretlentől való félelem dominál a regényben, az, hogy nem tudjuk, mi történik körülöttünk. De ez se tévesszen meg senkit, mert az Odakint sötétebb ugyan hangulatregény, de ez a hangulat nem elsősorban a borzongás, úgyhogy a kissé ijedősebbek is nyugodtan elolvashatják. Mert valóban az utóbbi évek egyik legérdekesebb kötetéről beszélhetünk, amit érdemes mindenkinek ismernie, aki szereti a fantasztikumot, még akkor is, ha nem a csápos fajtát.


Takács Gábor - 2017. augusztus 14.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Veres Attila)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!