Benkő László: Vér és kereszt – A hatalom ereje

A hatalom ereje című regénnyel befejeződött Benkő László hatodik történelmi regénysorozata, a Vér és kereszt, amely az államalapítás utáni évtizedeket, s I. (Szent) István király uralmának időszakát mutatja be. Benne az ezredfordulótól 1031-ig élhetjük végig a történelemből már ismerős alakokkal (Istvánnal, Imre herceggel, Gizella királynéval, Gellért püspökkel, Ajtonnyal és Vászoly herceggel), illetve a regényszerző fantáziája megteremtette szereplőkkel a magyar történelmet.

 

István király hatalma immár megkérdőjelezhetetlen, biztos és szilárd. Folyamatosan új és új kihívásokkal szembesül azonban: türelemmel, bölcsességgel, megfontoltsággal, olykor erővel, de állandóan reagálnia kell az új és új hatalmi és politikai támadásokra. A cselekményből megismerhetjük a korabeli Magyarországot, a diplomáciai cselszövéseket, a keresztény hit terjesztésének nehéz útját, az egyszerű nép életét. S feltehetjük a kérdést: egy-egy helyzetben mi is tudtunk volna-e olyan döntést hozni, mint István.

 

Benkő László korábbi, a magyar történelmet megidéző sorozatai, a Honfoglalás-trilógia, a Viharlovasok-sorozat, a Szent László-trilógia és a Tatárjárás-trilógia után ismét olvasmányos, sok-sok megbízható adatra épített, s egyedi szemléletű történelmi regénysorozatot zárt, amelynek több különlegessége is van.

 

Egyik nagy erénye A hatalom erejének a női szereplők ábrázolása. Amilyen érdekes volt a trilógia korábbi kötetében Sarolt, olyan izgalmassá válik A hatalom erejében Gizella királyné alakja. A valóságban is létezett történelmi személyiségek bemutatása azonban a tények korlátjába ütközhet, ezért öröm azokkal a szereplőkkel találkozni, akiket az író elevenített meg és talált ki, mint Rásdi vagy Nárcisz, akikről nagyon szerettem olvasni. Benkő László regényiben nincsenek erőltetett szituációk, amelyek a ma elvárthoz hasonló, a régi korokban azonban – sajnos – anakronisztikus szerepet nyújtanának egy-egy nőnek. Mégis, úgy érzem, kifejezetten figyel arra, hogy megmutassa a történelem női oldalát is: hogy ne a 19. század kardcsattogtatós, férfiközpontú nézőpontjából lássuk az államalapítás utáni évtizedeket (sem). Mivel a regényben feldolgozott időszakról félelmetesen keveset tudni minden szempontból (tehát a kor „férfitörténelme” is hiányos és enigmatikus), nagyon jó, hogy olyan rekonstrukcióját olvashatjuk, amelyben a korszak asszonyainak és lányainak is kiemelkedő szerep jut.

 

A hatalom ereje másik különlegessége számomra a szuggesztív és izgalmas csata-, harci- és diplomáciai jelenetek leírása volt. Számos szereplő színre lépett ezekben: nekem azonban talán Imre herceg lett a kedvencem. Bár nagyon meghatónak és szépnek találom az ártatlan, bájos, liliomos herceg történetét, amely hosszú évszázadok alatt, részben Szent Imre kegyes legendájából kiindulva alakult ki, őszintén élveztem, hogy ebben a történelmi regényben egy valóságos hercegről, férfias trónörökösről, bátor harcosról olvashatok, akinek a neveltetését is végigszemlélhettük. Mindig is szerettem volna olyannak tudni Imrét, akiből – ha megéri – nagy király lett volna: A regény pedig ilyennek mutatja őt.

 

Többek közt ezért is ajánlom mindenkinek a sorozatot. Ha pedig valakiben még maradnának kérdések A hatalom ereje befejezése után, s érdeklődne a szereplők és Magyarország további sorsa iránt, hamar meglelheti a megoldást. Már megjelent ugyanis a szerző új trilógiájának, a Káosz és rendnek az első kötete Ármány hálójában címmel, amely épp erről szól.