Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

John le Carré: Galambok alagútja – Történetek az életemből

Mi vett rá arra, hogy úgy döntöttem, elolvasom David Cornwell, ismertebb nevén John le Carré kvázi önéletrajzi könyvét? Gyanítom, leginkább pillanat szülte az elhatározást. Nem állítanám, hogy töviről-hegyire ismerem az eddigi munkásságát – néhány könyvét olvastam csak ezidáig –, az azonban tagadhatatlan, hogy tisztában vagyok a szerző előéletével, miszerint az angol titkosszolgálatnál teljesített szolgálatot. Ráadásul nem is akármikor, hanem a hidegháború elején, szinte rögtön a II. világháború után kezdte meg „kémes” pályafutását. Le Carré regényeinek nagy része ebben a miliőben játszódik, és úgy érzem ez az, ami miatt megragadtak engem az írásai, és emiatt gondoltam azt, hogy érdemes közelebbről is „szemügyre vennem” a szerzőt.

 

Aki azt gondolja, hogy le Carré szépen, kronologikusan végigvezeti majd az általa megélt éveken az olvasót, azt ki kell ábrándítanom. Tagadhatatlan, hogy megfigyelhető némi időrendiség a könyvben, de sokkal inkább olyannak tűnik a végeredmény, hogy ami éppen a szerző eszébe jutott, az került a papírra. A fejezetek néhol szorosan, néhol lazán, néhol pedig egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz – ez így lehet, hogy elég „vadul” hangzik vagy kaotikusnak tűnik elsőre, ám a végeredmény mégis kerek egésszé áll össze, mert egész egyszerűen nagyon jól lett megszerkesztve a mű.

 

Aki azt gondolja, hogy le Carré valami mások számára unalmas, önmagasztaló, önigazoló, száraz írásművet alkotott, azt is ki kell ábrándítanom. A legjobb szavak, amik hirtelen az eszembe jutnak: szórakoztató, érdekes, meglepő, néhol pedig határozottan humoros. És abszurd – a maga igazi, hamisítatlan angol módján.

 

Hogy mennyire lehet érdekes le Carré élete? Nos, pont Joszif Brodszkijjal ebédelt, amikor Brodszkijjal közölték, hogy megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Táncolt Jasszer Arafattal egy palesztin szilveszteri mulatságon. „Pesztrálta” Richard Burtont A kém, aki bejött a hidegről forgatásán. Persze nemcsak ilyen „celeb” vagy „bulvár” jellegű/hatású történeteket kapunk. Le Carré nem rejti véka alá élete árnyoldalait sem; az apja egy csaló szélhámos volt, akit jó pár évre le is csuktak bűnös tevékenysége miatt. Meglepő őszinteséggel ír erről a momentumról, melynek során igencsak mélyenszántó (ön)elemzést kapunk az apa-fia (és anya) viszonyáról és ennek a mai napig a szerzőre gyakorolt hatásáról.

 

Ugyancsak megalkuvást nem ismerve fejti ki nézeteit a II. világháború utáni németországi helyzetről (írói munkássága előtt itt teljesített szolgálatot). Nem nagyon köntörfalaz, amikor azt veti a manapság ünnepelt és nagyra becsült Konrad Adanauer – a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, az egységes „Európa atyja” – és az akkori német vezetés szemére, hogy náci háborús bűnösökkel töltötték fel az államigazgatást a felnövő és feltörekvő német értelmiségi fiatalság rovására. Ennek – le Carré szerint – egyenes következménye lett, hogy ez a korosztály szembefordult szüleivel és a fiatal NSZK társadalmi berendezkedésével. Ez a szembefordulás és a fokozódó ellentét vezetett a radikális szélsőbaloldali terrorszervezet, az RAF (Rote Armee Fraktion – Vörös Hadsereg Frakció) vagy más néven Baader–Meinhof–csoport megalakulásához, amely széleskörű szimpátiát és támogatottságot élvezett a fiatal korosztály köreiben. Ugyancsak a szemére veti az NSZK vezetésének és a szülőknek, hogy nem történt meg az a társadalmi (és családokon belüli) párbeszéd, amelyet a fiatal korosztály igényelt volna a nácizmusról és ez a „feldolgozatlanság” tovább csak növelte a korosztályok közötti feszültséget.

 

A fentiekből is látható, hogy rendkívül sokrétű és szerteágazó David Cornwell élete. Miután kilépett a Szolgálattól, és végképp az írói pályára lépett (első regénye megjelenésekor még „kém” volt főállásban), regényalakjaihoz és helyszíneihez keresett nyersanyagok után „kutatva” vagy könyveinek sikeressége folytán élhette meg azt a tartalmas és érdekes életet, amelyről a Galambok alagútja lapjain olvashatunk. John le Carré rajongóknak kötelező, másoknak pedig csak ajánlani tudom, ha kikapcsolódásra vágynak.


Mezei Attila - 2017. augusztus 12.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!