Főkép

Kevés aktuálisabb téma van ma a világon, mint az Iszlám Állam – bár a történészek hevesen tiltakoznak, hogy egy ilyen szervezetet bármilyen formában iszlámnak nevezzenek, de közkeletű elnevezését mégsem tagadhatjuk meg. 2014-ben, a könyv születésekor igencsak meglepte a közvéleményt hirtelennek tűnő felemelkedésük, és azóta pedig csak még felfokozottabb az érdeklődés az új államalakulat iránt. Loretta Napoleoni könyve majdhogynem megelőzte korát, és egyik első fecskeként tudósított a Közel-Keleten végbemenő változásokról.

 

A kötet erénye, hogy igyekszik teljeskörű képet adni az Iszlám Állam felemelkedéséről és arról a társadalmi, politikai, gazdasági térről, ahol erre sor kerülhetett. Felvázolja a mozgalom eredetét, a korábbi szervezeteket, valamint azt, hogy az Egyesült Államok, valamint szövetségeseinek 2001 utáni terror elleni háborúja hogyan destabilizálta a térséget, és így hogyan adott lehetőséget az al-Bagdadi vezetett szélsőséges irányzat felemelkedésének. A szerző a téma nagy szakértője, ez érződik az olvasás során.

 

Ugyanakkor hiányosságnak éreztem, hogy az ismereteket nem kellően összeszedetten adja át. Az egyes fejezetek közötti kapcsolópontok gyakran esetlegesnek tűntek; több témába belekap egy-egy egység anélkül, hogy az adott helyen teljesen kifejtené – a kötet több pontján elhelyezett információkból kell összerakni a pontos képet. Egy ismeretterjesztő célú munkánál elvárnám, hogy közérthetően és követhetően adja át a fontos információkat, ezt most kicsit hiányoltam. Szükségét éreztem volna egy történelmi összefoglalásnak is, az elszórt tények összerakosgatása helyett.

 

Az iszlamista főnix ezzel együtt is részletesen kifejti azt, hogyan használja fel az Iszlám Állam magát a vallást tevékenysége igazolásául, milyen, Európából nézve mindenképpen szélsőséges intézkedések és értelmezések felhasználásával. Külön figyelemre méltó, hogy betekintést ad a síiták és szunniták közötti ellentétbe és ennek hatásaiba. Kiemeli, hogy az Iszlám Állam eszközeiben mennyire más, mint a korábban működött tálibok, és ez hogyan támaszthatja alá sikerességét. Olyan kevéssé ismert információkat is átad, mint hogy milyen tevékenységet végez ez a pszeudoállam a meghódított területeken, milyen jóléti intézkedéseket vezet be, infrastruktúrát alakít ki. Kitér arra is, milyen úton sikerült „elcsábítania” a nyugaton élő muszlimokat – a nem iszlám hívő fiatalokra gyakorolt vonzerőről nem beszél, de a könyv készítése idején ez talán nem is volt annyira ismert tény.

 

Minden erénye ellenére azonban egyet nem tudok megbocsátani a kötetnek: a hangvételét, stílusát. Érzésem szerint ugyanis Napoleoni rettentően didaktikus és hatásvadász módon írta meg könyvét; egyes tényeket, vagy adott esetben véleményeket szinte már-már sulykol az olvasóba. Ez önmagában is ellenszenves számomra, és nem is várnám egy hasonló munkától; úgyszintén azt sem, hogy szinte démonizálja George W. Busht és Tony Blairt a térséggel kapcsolatban kifejtett tevékenységük miatt – a tényszerű bírálatnak több helye lenne. Mondanivalójának van egyfajta szenzációhajhász éle, és mintha minden mondatát felkiáltójellel fejezné be. Ez a hangvételt idegennek éreztem a kötet céljától, rontotta a tényszerűséget, és sokkal inkább azt a látszatot keltette, hogy csak bestseller, nem pedig egy valóban hasznos bestseller akar lenni.

 

Mindenképpen érdekes olvasmány Az iszlamista főnix, azonban sokkal inkább köszönhető ez mondandójának, nem a stílusának, olvasmányossága ellenére sem. Mindazonáltal segít abban, hogy megértsük az Iszlám Állam felemelkedésének és sikereinek okait, és talán kulcsot ad a legyőzéséhez is. De legfőképpen azért ajánlom elolvasásra, mert megérthetjük belőle az Európát is érintő menekültkérdés kiváltó okait, és így talán annak hatásairól is tisztább képet kapunk – ahonnan már csak egy lépés a megfelelő válaszok megkeresése és alkalmazása.