Főkép

Mint sci-fi rajongót, már kisgyerek korom óta érdekel az űrutazás, az idegen világok felfedezése és benépesítése. Ezzel igazából valószínű minden kisgyerek így van, hiszen ki ne vágyna arra, hogy csodás, soha nem látott tájakat barangoljon be? Felnőve ez a vágyunk valahol megmarad, és biztos vagyok benne, hogy a Mars előkelő helyet foglal el a legtöbb ember álmaiban. A vörös bolygó már évszázadok óta foglalkoztatja az embert, a képzelet a legkülönfélébb lényekkel és helyekkel töltötte meg – szerintem több fantasztikus történet játszódik ott, mint égi kísérőnkön, a Holdon.

 

Az álmodozók pedig gyakran nem állnak meg a kitalált kalandoknál – amióta az ember először próbált meg kilépni a Föld légköréből az űrbe, azóta szinte párhuzamosan újra és újra elméleteket gyárt arról, hogyan is lehetne eljutni a Marsra. Az Apollo 11 1969-es holdi landolása óta mindenki azt várja, mikor fognak az űrhajósok – az emberi civilizáció modern kori pionírjai – eljutni a Naprendszer negyedik bolygójára, amit sokan csak Földünk ikertestvérének tekintenek. Stephen L. Petranek tudományos újságíró is arra vállalkozott a TED mini tudományos előadássorozat egyik részeként, hogy összefoglalja, hol tart ma a Marsra induló emberiség, hogyan fogunk odajutni, és hogy igazából miért is van erre szükség. Ebből az előadásából később egy rövid könyvecske is született, ami kissé kibővíti a szóbeli előadást, hogy az olvasó kissé több információhoz jusson a témában.

 

És ezzel el is mondtam a pro és a kontra érveket az Életünk a Marson című kötettel szemben. Ez egy nagyon jó kis könyv, ha az ember egy online cikknél mélyebben bele akar merülni a modern kori űrversenybe és a Mars kolonizálásának lehetőségeibe. Lényegében egy kibővített TED előadás, könnyedén befogadható, olvasmányos stílusban lejegyezve. Viszont aki kicsit is komolyabban akar olvasni a témáról, annak ez inkább csak egyfajta bevezető lehet. Tény, hogy sok információt összefoglal az űrkutatásról, részletesen mesél a rakétakutatás egyik úttörőjének, Wernher von Braunnak a Mars-projektjéről, és igyekszik felskiccelni, kik is vesznek ma részt az űrhajózás fejlesztésében. Azonban ha jobban bele akarunk merülni abba, hol is tartunk most, akkor érdemesebb például levenni a polcról egy Elon Muskról – a SpaceX és a Tesla atyja – szóló könyvet vagy, horribile dictu, nekiállni pár kortárs, közeljövőben játszódó sci-fi regénynek. Ez különösen akkor igaz, amikor Petranek a Mars terraformálásáról spekulál: itt érezni azt, hogy bizony sokkal optimistább, mint az indokolt lenne, vagy legalább is a terjedelmi korlátok miatt sokkal kevesebbet foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amikről mondjuk Neal Stephenson a Sevenevesben vagy akár csak Kim Stanley Robinson bármelyik, űrben játszódó könyvében oldalakon át értekezik.

 

Érdemes tehát a helyén kezelni ezt a könyvet. Figyelemfelkeltésnek, az érdeklődés felcsigázásának tökéletes, remekül naprakésszé teszi az embert bizonyos témákban, hogy ha egy beszélgetésben előkerül mondjuk a Mars One projekt, akkor tudjuk, miről van szó. (Vagy például rácsodálkozzunk, hogy az USA egyedül nem tud embert feljuttatni az űrbe már egy ideje…) Aki viszont jobban bele akarja ásni magát a témába, az tényleg inkább csak kiindulási alapnak használja a kötetet, amiből ki tudja mazsolázni, milyen keresőszavakkal kell elindulnia, ha annak a végén a Marsra akar jutni. Mert az biztos, hogy az Életünk a Marson olvasása után az ember azonnal a Marsra akar repülni, és nem is tűnik már olyan nagy álomnak egy jegyet váltani egy oda induló űrhajóra. Csak még azt kell eldönteni, hogy retúrt vegyünk-e?