Főkép

Ki tudja megmondani, mi a közös Assissi Szent Ferencben és Arnold Schwarzeneggerben? (Már azon kívül, hogy ugyanazzal a betűvel kezdődik a nevük.) Gerald Durrell, Jane Goodall és David Attenborough neve sokak számára ismerősen cseng, de ki hallott már Donella Meadowsról, Arne Naessről és Paul Watsonról? Vajon a kedves olvasó hányat ismer azok közül, akiket Erdős László a „legzöldebb zöldek”-nek nevez?

 

Az emberek – főleg a kutatók! – hajlamosak agyonkategorizálni és szűkebbnél szűkebb skatulyákba tömködni az egymáshoz hasonló(nak látszó) fogalmakat. Néha azonban szükség van rá, hogy különbséget tegyünk egymással rokon, de nem azonos területek között: ennek a képzavarnak talán az egyik legtipikusabb példája, amivel ha nem is minden nap, de elég gyakran találkozom, a környezet-, természet- és állatvédelem trió. A három terület közel áll egymáshoz, néhol át is fednek, de fontos különbségek is vannak közöttük. Erdős László – aki valószínűleg gyakrabban szembesül ezzel a problémával, mint én – már a bevezetőben eloszlatja a félreértéseket, és tisztázza a három fogalom mibenlétét, ami nagyon is fontos a később bemutatott életpályák és munkásságok megértéséhez.

 

Aki most azon töpreng, hogy zöld témában, 250 oldalon mi újat lehet elmondani, annak megsúgom: nem sokat. De nem is ez a cél. A könyv sorra veszi a természet-, környezet- és állatvédelmi mozgalmak kiemelkedő alakjait, akik nélkül ma a zöld mozgalmak sokkal hátrébb lennének: nem lenne Föld napja, Föld órája, Greenpeace, vagy éppen korlátlanul lehetne kozmetikumokat tesztelni az állatokon. Ugyan vannak olyan kiemelkedő személyiségek, akikről egy átlag európai (megkockáztatom: egy átlag nyugati) nem hallott, de összességében ennek a rövid életrajz-gyűjteménynek a legnagyobb erénye mégis az, hogy megmutatja, hány különböző ember tett és tehet azért, hogy ne távolodjunk el véglegesen és visszavonhatatlanul a természettől. Vannak köztük békés természetvédők, környezeti nevelők, írók, filozófusok, elszánt aktivisták, de még politikusok és közgazdászok is. És ami talán még fontosabb: útmutatást ad azoknak, akik egy-egy témába szeretnének mélyebben belemerülni, ugyanis az egyes fejezetek után fel van sorolva néhány kapcsolódó angol és magyar nyelvű szakirodalom, illetve honlap.

 

Egyetlen hibának azt tudnám felróni, hogy a könyv olvasása közben néha úgy éreztem, mintha tényleg szuperhősökről olvasnék, akik mindent feláldozva küzdöttek/küzdenek az elveikért. Ami néhány esetben valóban így van, de sokszor azért egyáltalán nem fekete-fehér a kép. Néhol tehát érdemes fenntartásokkal kezelni a szöveget, még ha a mondanivalójával egyet is ért az olvasó.

 

A szerző természetesen nem ok nélkül gyűjtötte csokorba a zöld mozgalmak „legzöldebb” alakjait: a leírásokból az is kitűnik, hogy bár elindultunk az úton, amin élhetőbbé tehetjük a bolygónkat, még sok tennivaló van hátra, és vannak területek, ahol nem túl rózsás a helyzet. A „nagyok” bemutatása tehát nem arra irányul, hogy lássuk, kik mentették meg a világot, hanem komoly inspiráció is a továbbiakra nézve, ugyanis nem lenne túl szerencsés, ha egy maréknyi emberen múlna a Föld (és vele együtt az emberiség) sorsa. Erdős László többször is felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak azok tehetnek az élhetőbb világért, akik a kamerák elé állva példát mutatnak a tömegeknek, hanem mindenki, aki a fogyasztói társadalom tagja (ami, ugye, az emberiség elég nagy százalékáról elmondható…).

 

A könyvet egyaránt kézbe vehetik a zöld témában járatlan laikusok, és olyanok is, akik a bemutatott területek valamelyikén dolgoznak. Nagy valószínűséggel újat is tud mondani, legalább a rövid életrajzok némelyike – de ha esetleg nem, inspirációnak a mindennapokhoz akkor is tökéletes!