Főkép

Volt egyszer egy fiatal olasz kereskedő, aki szerette a kalandot és az utazást. Fiatalon harcolt a spanyol polgárháborúban, mert izgalmasnak találta. Még nem volt harmincéves, amikor a cége utazni küldte a második világháborús Európában, hogy élelmiszert és nyersanyagot vásároljon az olasz hadsereg számára. Így jutott el Magyarországra 1942 októberében, s így válhatott Igaz Emberré. A fővárosban rekedt Giorgio Perlasca ugyanis, látva, mi történik 1944-45 folyamán a zsidó származásúnak bélyegzett magyarokkal, nem tudott tétlen maradni. Saját mentőakcióba kezdett, s szinte hihetetlen kalandok közepette, magát spanyol konzulátusi ügyvivőnek kiadva ötezer-kétszáz ember életét mentette meg. Azután 1945-ben visszautazott a hazájába, s senkinek egy szót sem beszélt arról, mi is történt vele Budapesten. Egészen a nyolcvanas évek végéig, amikor néhány általa megmentett nő végre rátalált, hallgatott arról, mi mindent is tett majdnem egy fél évszázaddal azelőtt. A holokauszt láthatatlan hőse maradt, aki csak túl a nyolcvanadik születésnapján mondta el pontosan, hogyan és miért is sikerült embernek maradnia az embertelenségben.

 

Róla szól Luca Cognolato és Silvia del Francia regénye, A láthatatlan hős. Valóban Egy igaz ember budapesti története, ahogyan az alcím mondja. Egy igazé, s nemcsak azért, mert Perlasca 1988-ban megkapta a Világ Igaza címet a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől, amelyet azok nyerik el, akik maguk nem zsidók, de a holokauszt idején hőssé tudtak válni az embermentésben. Perlasca igaznak bizonyult egy hazug világban, bátornak és ötletesnek egy gyáva és tétlen korban. S története valóban budapesti, hiszen hiába volt nemzetiségét tekintve olasz, s hiába nevezte magát spanyol ügyvivőnek, hogy mint egy, a németekkel szövetséges ország diplomatája, segíteni tudjon másokon. Azok, akiket megmentett, magyarok voltak, s amit tett, itt tette, Magyarországon, a fővárosban, Pesten.

 

Luca Cognolato számos ifjúsági könyvet és regényt jegyez hazájában, Olaszországban, több ifjúsági regénye magyarul is megjelent már. Ez a társzerzővel írt életrajzi könyve is elsősorban a fiataloknak szól, a kiadó tizenkét éves kortól ajánlja. Hogy minden, amiről a regény beszél, érthetővé váljon, a művet egy kislexikon és néhány rövid, olvasmányos történelmi jegyzet egészíti ki, amely betekintést ad a korszak történelmébe, tájékoztat arról, mit is jelentett valójában a magyar holokauszt, s elhelyezi Perlascát és a könyv más fontosabb szereplőit a korban. Így kiváló bevezetés lehet, ha szeretnénk a témát megismertetni valakivel. Mivel sokakban felmerülhet a kérdés, mikor, milyen életkorban és hogyan is lehet és szabad egy gyerekkel, kamasszal beszélni a zsidóüldözésről és a második világháború idején elkövetett gyilkosságokról, a könyv erre a kérdésre is okos válasszal szolgálhat.

 

Sokkal több azonban, mint akár az oktatásban is felhasználható holokausztregény. Ugyanis remekül van megírva: pontos, érdekes, változatos, s az események elsorolása mellett hangulatával, jeleneteivel, szereplőinek megelevenítésével érzelmileg is igen erősen hat az olvasóra. Külön megemlítendő a magyar kiadás sok jó tulajdonsága: remek a borító, s a Perlasca-portrék is a legjobb helyen szerepelnek a könyvben. Igazán kézbe illő a kis kötet, s Todero Anna fordítását is nagyon jó olvasni. Ezért nem mint „felvilágosító olvasmányt”, s nem is mint ifjúsági regényt ajánlom A láthatatlan hőst, hanem egyszerűen mint jó könyvet. Mindenkinek.