Főkép

A 12. EpicLine megint más, mint a korábbiak, de most legalább lehet tudni, hogy ez egy átmeneti szám. Tálosi András főszerkesztő előszavából ez derül ki, és az eddigi nehézségek dacára optimizmus árad a soraiból. A 12. füzet minőségét látva hajlamos vagyok osztozni vele ebben. Azt viszont sajnálom, hogy a Gor láncai című sorozatuk biztosan nem folytatódik.

 

Az előszót követő hét oldal a tehetségeké. Év elején az EpicLine ugyanis meghirdetett egy képregényrajzolói pályázatot, és a beérkezett pályaművek közül a szerkesztőség szerinti hat legjobbat láthatjuk a lapban. Azon lehet vitatkozni, hogy eme díjazott pályaművek melyike kinek mennyire tetszik, de hogy nagyban növeli a 12. szám változatosságát (ami legfőbb erénye volt az újság korai időszakának), az biztos. És jó látni a friss ötleteket is a különféle képsorokon.

 

A füzet lényegi részét azonban a Tálosi által írt és rajzolt Vadregény újabb fejezete adja. Minthogy hosszú hónapokat kellett várni erre a folytatásra is, jól jön az az egy oldal, amin elolvashatjuk, mi történt eddig. A több idősíkon zajló történet Hosszúvölgyben játszódik. Történetesen Tálosi maga is ott lakik, és az ő becenevét (Spuri) viseli az egyik szereplő, egy gördeszkázó csiga is – s ez utóbbiból sejthető, mi a legfőbb különbség a szerző világa és a sztorié között. A képregényi Hosszúvölgyet ugyanis emberként viselkedő és beszélő állatok lakják. Akik között akad éppen cuki is, de amúgy pont olyanok, mint az emberek – akik egy igen összetett bűnügyi történet szereplői. Melyben vannak hátborzongató és vicces momentumok is. Viszont egyelőre csak tovább bonyolódik, és semmire nem derül fény, és ez a hovatovább hagyomány kissé idegesítő olvasói szempontból. Hát mikor tudjuk már végre meg, hogy ki kivel van?!

 

Nos, reménykedve várom a 13. számot. Amilyen szerencsétlen, elátkozott egy művészet és iparág a képregényé, úgy illő, hogy a 13-as itt szerencsét hozzon!