Főkép

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két svéd tévés. Az egyikőjük, Michael Hjorth 1963-ban született, igen sokáig a svéd televíziónál dolgozott script editorként, aztán sorozatokat írt és rendezett, majd létrehozott egy produkciós irodát. A másikuk, Hans Rosenfeldt 1964-ben született, színész lett, műsorvezető, rádiós és forgatókönyvíró. Azután találkoztak: és 2010-ben megírtak egy könyvet, az Ingoványt, amelyet Hjorth & Rosenfeldt néven jegyeztek.

 

A mese azonban nem ért véget. 2012-ben ugyanis magyarul is megjelent az Ingovány, s az Animus Kiadó jóvoltából továbbra is folyamatosan érkeznek hozzánk a Hjorth & Rosenfeldt-regények. Az írók ugyanis azóta még négyet írtak: A tanítványt (2011, nálunk 2014), a most megjelent Sír a hegyekbent (2012), s a magyarul még kiadatlan, jelenleg utolsó könyvüket, a Den stumma flickant, amelyet előreláthatóan idén októberben követ majd az ötödik kötet, a De underkända. Ráadásul közben a könyvsorozatból nagy sikerű (német és angol nyelvterületen is bemutatott) televíziós széria is lett annak a Rolf Lassgårdnak a főszereplésével, aki Henning Mankell Wallander felügyelőjét is megszemélyesítette már egy külföldön is sikeres másik tévésorozatban. Sebastian Bergman tehát tarol!

 

Pedig egyébként ő, a Hjorth & Rosenfeldt-könyvek főszereplője sok szempontból teljességgel kiállhatatlan alak. Súlyos sebeket hordoz magában, hisz még mindig gyászolja néhány éve balesetben elveszített feleségét és kislányát, ez azonban nem változtat azon, hogy általánosságban önző hangulatember, kibírhatatlan modorú zseni, aki ráadásul képes minden erkölcsi megfontoláson túllépni, ha igazán akar valamit. Mindezt azonban ellensúlyozza, hogy nemcsak remek kriminálpszichológus, de vészhelyzetben képes önfeláldozó, ötletes és bátor lenni, ahogyan ez már a két korábbi nyomozásból is kiderült.

 

A Sír a hegyekben a címnek megfelelően kezdődik. Két középkorú, túrázó barátnő eltéved a hegyi utakon, s egy elhagyatott folyóvölgyben tömegsírra bukkan. Négy felnőtt és két kisgyermek nem túl régen elásott holtteste kerül elő belőle, s töméntelen megválaszolatlan kérdés. Vajon összetartozott-e a hat személy? Ha igen, miért van kettejükön ruha, s miért meztelen a többi négy? Ha gyilkosság történt, ki lehetett az elkövető? Ugyanazon okból halt-e meg mind a hat ember? Vajon közöttük van-e az a két afgán menekült, akiknek az eltűnése után nemrégen többen is újra nyomozni kezdtek? Mit titkolnak az afgán családok, a tévések, a titkosszolgálat, és mit a közeli farm lakója? Mi köze lehet a 2003-as eseményeknek a jelen politikusaihoz, rendőreihez, s Sebastian Bergmanhoz?

 

Miközben a nyomozást ismét Torkel Höglund és csapata kapja feladatul, Sebastiannak a saját problémáival is szembe kell néznie. Vajon nem kellene-e megosztania munkatársnőjével, Vanjával azt a tényt, hogy rájött, valójában ő a lány apja? Vajon jó gondolat volt-e, hogy nemrég, amikor beteg volt, hagyta, hogy Ellinor, az egyik egyéjszakás kapcsolata beköltözzön hozzá és élettársának tüntesse fel magát? Mi történt vajon az iratokkal, amelyeket korábban beszerzett Vanja mostohaapjával kapcsolatban?

 

A sok-sok szál egy tempós, izgalmas és bonyolult történetben kapcsolódik össze, amely mindenben megfelel annak, amit egy remek skandináv krimitől vár az ember. Van itt magánélet és közélet, rejtély és lélektan, elképesztően szuggesztíven ábrázolt szereplők és valósághű, mégis meglepő fordulatok. Talán egyetlen dolog új a kötetben: azt hiszem, ha valaki ebből akarná megismerni Sebastian Bergmant, nem tudná, el kellene olvasnia az előző kötetet. Ugyanakkor kiváló krimi a Sír a hegyekben: főleg hihetetlen befejezése után várom nagyon, hogy végre napvilágot lásson a negyedik kötet is.