Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Ben Aaronovitch: Soho felett a Hold

Ben Aaronovitch a Peter Grant-sorozatban rendkívüli érzékkel keveri a nyomozás izgalmát, az ismeretlen által kiváltott borzongást, a varázslatokkal és misztikus lényekkel teli világot, illetve a valós helyszíneket. Történetei egy olyan városban játszódnak, amely kellőképpen titokzatos, amelynek múltja és építményei tökéletesen alkalmasak arra, hogy háttérként szolgáljanak a cseppet sem szokványos események felderítéséhez: Londonban. Az eddig olvasottak alapján kétség sem férhet hozzá, hogy ez a sorozat egy kalandos, misztikus és olvasmányos, krimibe oltott urban fantasy.

 

Bár az előző kötet esetében a nagy kavarodás – és a helyi téma nem kellő mélységű ismerete miatt – néhány helyen sikerült elvesztenem a fonalat, de attól még többségében élveztem a regény által nyújtott élményt, és természetesen érdeklődéssel fordultam a folytatás felé is – legfeljebb annyi előnnyel rendelkeztem, hogy tudtam, milyen stílusú történetmesélésre számítsak. Szóval felkészítettem magam a pergő cselekményre, a mozgalmas eseményekre, a hihetetlen dolgokra, a humor egyedi megnyilvánulásaira és újabb „városnézésre” indultam egy olyan Londonban, ahol a mágia és az emberek törvényei egyaránt érvényesek.

 

A kötet címe szemernyi kétséget sem hagyott bennem azzal kapcsolatban, hogy Londonnak mely része is a jelenleg zajló események középpontja: természetesen a Soho. A különböző bűnügyi helyszínek feltérképezése közben a szerző bemutatja a városra jellemző pezsgő és változatos stílusokat felvonultató dzsesszéletet, illetve mindazt, ami ezzel a zenei stílussal összefüggésben csak felmerülhet. Eközben pedig sikerül jobban megismerni főszereplő mágustanoncunk családját is, mert a londoni dzsessz egyik meghatározó alakja nem más, mint Lord Grant, azaz Peter apja.

 

A szerző ügyesen szövi egybe a korábbi és a jelen regény eseményeit, illetve használja fel a nyomozás eredményessége érdekében az eddigi szereplőket – nem kell tehát a londoni folyókat megszemélyesítő embereknek sem búcsút intenünk. Immár megszokott elemként üdvözöltem az egymással párhuzamosan zajló eseményeket, az ebből fakadó káoszt, az újabb és újabb – leginkább furcsának tűnő – bűneseteket, amelyeket a rendőri munkában és a mágia alkalmazásában egyaránt tapasztalatlannak tekinthető Peter próbál felderíteni – természetesen úgy, hogy közben igyekszik betartani mindkét világ szigorú szabályait. A történet mozgalmassága mellett továbbra is tetszik, hogy a szerző nem veszi természetesnek a mágikus képességeket és a varázslatokat, hanem az elsajátításukkal, illetve az alkalmazásukkal kapcsolatban is érezteti a nehézségeket és a problémákat.

 

Ben Aaronovitch elképesztő mennyiségű információval rendelkezik Londonról, részletesen bemutat minden, a történések szempontjából lényeges épületet és utcát, a város legeldugottabb zugát is. Ettől egyrészt úgy érzi magát az ember, hogy ő maga is ott rohangál az utcákon, részese a nyomozásnak, a város szinte él és lüktet körülötte – ami nagyon is élvezetessé, könnyen átélhetővé teszi a történetet. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy néha túl sok az információ, a felsorakoztatott tények között nagyok a hézagok és lazák a kapcsolatok, időnként elkalandozik a szerteágazó témák között, ezáltal pedig darabossá, helyenként kapkodóvá válik a leírás – ha ilyen részhez érkeztem, akkor szinte mindig kidobott magából a történet, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy melyek az események szempontjából fontos adatok. Talán ez az egyetlen olyan tényező, amelyet hibaként tudok felhozni a kötettel és az olvasottakkal kapcsolatban. Ezzel szemben viszont az akció leírások teljesen egyben vannak, nagyon jók: hihetetlenül pörögnek, könnyen követhetőek és szinte filmszerűen elevenedtek meg a szemem előtt az olvasott jelenetek – jót tesz a szövegnek, ha csak egy dolog áll a bemutatás középpontjában.

 

Jobban kedveltem ezt a könyvet, mint az előzőt – pedig azt is olvasmányosnak tartottam. Valamivel gördülékenyebb történetvezetéssel még inkább elnyerte volna a tetszésem, de így is nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a regény jó: kellően mozgalmas és misztikus, egyszerre ismerős és mégis más, részben krimi és részben fantasy. Ha pedig lehet hinni az időközben felröppent híreknek, akkor még idén érkezik magyarul a harmadik kötet – vagyis hamarosan várja az olvasókat a következő hihetetlen kaland, az újabb mágiával teli nyomozás.


Tóth Éva (Könyvek erdeje) - 2015. május 28.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!