Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Laurell K. Hamilton: Borzongató fény

Amikor úgy nézett ki, hogy már nincs tovább, amikor angol nyelvterületen már öt éve nem bújt elő a sorozathoz tartozó új történet a szerző tollából, akkor érkezett a bejelentés, hogy készül a kilencedik rész, a folytatás. Idehaza ennek a hírnek a felröppenésekor jelent meg a nyolcadik kötet, az Isteni vétkek. Pont ezért szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hiszen a korábbi ütemezéshez igazodva – vagyis az előző részhez képest mindössze egy év elteltével – magyar nyelven is a boltokba került az amerikai tündérhercegnő életének legújabb fejezete. Ezzel a kötettel viszont beértük az eredeti kiadásokat, szóval innentől kezdve mi is már csak türelmesen (vagy éppen türelmetlenül) várakozhatunk a folytatásokra – persze ha még lesz mire.

 

Merry immár nyolc hónapos terhes, és ha eddig nem lett volna elég izgalom az életében, akkor most újabbakkal gyarapodik a sor: a megszületésre váró ikrek nem ketten, hanem hárman vannak. Az apróságok világra jövetelére sem kell sokat várni és a szülők már kezükben is tarthatják az utódokat. A gyermekágyas anyuka és a boldog apukák azonban nem pihenhetnek meg, hiszen a faerie legtöbb tagja, de különösen az uralkodók – Taranis, a Seelie udvar királya és Andais, az Unseelie udvar királynője – mindenképpen látni akarják az új jövevényeket. A kérdés csak az, hogy a közelükbe lehet-e engedni őket, hiszen az egyikük a korábbi erőszaktevés miatt a saját utódjainak tartja a gyermekeket, ezzel is igazolva a termékenységét, illetve törvényes jogát a Seelie trónra, a másikon pedig elhatalmasodott az őrület, és kérdéses, tud-e annyira uralkodni magán, hogy az új jövevények közelébe engedjék.

 

Egy ideje már vártam azt, hogy mikor jutunk el végre az utódok megszületéséhez, és repes a szívem, hogy ez most bekövetkezett – őszintén kíváncsi voltam arra, hogy melyik csemetének ki is lehet az apja, illetve hogyan oldja meg a szerző a bekövetkező járulékos változásokat. Nos, a végeredmény teljesen olyan lett, amilyet csak Laurell K. Hamilton képes produkálni: az alkalmazott történetvezetés szinte már a védjegyének számít.

 

Izgalmas jelenettel indul a kötet, ezt követően pedig az események egy jelentős része a csöppségek körül végzett tevékenységek köré csoportosul, majd lassanként áthelyeződik a hangsúly a genetikai kérdések boncolgatására, a hatalmi helyzet elemzésére. Bármennyire is élveztem azt, hogy újra Merryvel és a testőreivel tölthettem a szabadidőmet, elmerülhettem a tündérek világának és udvarainak – nem éppen egyszerű, átláthatónak pedig semmiképpen sem mondható – politikai csatározásaiban, akkor sem vagyok igazán elégedett: a regény közepe ugyanis eléggé leült számomra, olyan volt, mintha egy helyben toporognánk, hiszen immáron sokadig alkalommal rágjuk újra a magánéleti problémákat, amelyekre természetesen most sem sikerült végleges és mindenki számára kielégítő megoldást találni.

 

Amikor már úgy éreztem, hogy sok újdonsággal nem fog szolgálni ez a kötet – és ezt el is könyveltem magamban –, akkor mintha felébredt volna a szerző: a szokásához híven felkapta az időközben elejtett, szinte feledésbe merült eseményszálakat, felpörgette a cselekményt, illetve kevert hozzá egy rész veszteséget és legalább ugyanennyi fájdalmat. A rendelkezésére álló alapanyagokból kreált egy olyan befejezést, amellyel kapcsolatban még most sem tudom, hogy hányadán állok, mert nem lehet eldönteni, hogy mi is volt ezzel az eredeti terve: le akarta zárni a történetet, vagy éppen újabb kaput nyitott a folytatás felé – az én nézetem szerint jelenleg mindkettőnek ugyanannyi az esélye.

 

Minden nyilvánvaló hibája ellenére is kedvelem a szerző írásait, mert mindig kínál valami egyedit, a regénybeli világ felépítése fantasztikus és olyan aprólékos, amely miatt szívesen veszem a kezembe az újabb és újabb köteteket. Kifejezetten elégedett voltam azzal, hogy ebben a regényben az események szempontjából fontos történetszál haladt tovább: megszülettek az utódok, ráadásul a magánéleti és a politikai helyzet rendeződésére is van valamennyi halvány esély. Az első kötet indító felvetése immár megvalósult cél, és ugyan rengeteg lehetőség van még ebben a világban, a végtelenségig lehetne folytatni Merry és a hozzá közel állók, illetve az ellenségek életének bemutatását, de kérdés, hogy mindez megéri-e.

 

Számomra így, ezzel a kötettel, ezzel a befejezéssel kereknek és tökéletesen élvezhetőnek érződik Merry története. Úgy gondolom, hogy most érkezett el az idő – és az egyik legjobb lehetőség arra –, hogy befejeződjön ez a sorozat, elengedjük a szereplőket. Azt, hogy az írónő is így gondolja-e, majd megmutatja az idő múlása.

 

A szerző életrajza


Tóth Éva (Könyvek erdeje) - 2015. március 13.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!