Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Laurell K. Hamilton életrajz

Laurell K. Hamilton (Laurell Kaye Klein) 1963. február 19-én született Heber Springs városában (Arkansas, USA), de gyerekkorát már nagymamájánál (Laura Gentry) töltötte, mivel édesapja elhagyta családját, édesanyja (Suzie Kline) pedig 1969-ben egy autóbalesetben életét vesztette.

Az Indiana állambéli Sims kis falu volt (körülbelül száz lakossal), és az itt eltöltött idő meghatározó volt a kislány számára. Részben azért is, mert nagymamája rémtörténetekkel szórakoztatta, melyekből megtanulta: „Cserzetlen bőr és véres csont lesz végzeted, ha nem vagy jó.”

Laurell tizenhárom éves korában rábukkant a Pigeons from Hell című Robert E. Howard novelláskötetre, amire így emlékszik vissza: „Ez volt az első hősi fantasy típusú kötet amit olvastam, tele csatákkal, pallosokkal, szörnyekkel. Ekkor nem csak azt döntöttem el, hogy író leszek, hanem azt is, hogy ilyet szeretnék írni.”

A középiskolai könyvtárban pedig megakadt a tekintete Anthony Masters 1972-es The Natural History of the Vampire című köteten, melyet annyiszor olvasott ki, hogy végül szinte kívülről fújta az egészet. Nem meglepő hát, ha szabadidejében horrorfilmeket nézett és rémtörténeteket olvasott.

Nagyjából ezidőtájt kezdett el rövid történeteket írni, melyekre így emlékszik: „Az első írásom nagyon hasonlított Louisa May Alcott – másik kedvencem – művére, csak amikor tizennégy évesen befejeztem a történetet, az vérfürdőbe torkollott. Ettől kezdve bármilyen kedves mesébe kezdtem, sosem tudtam befejezni, mivel mindig mészárlás lett a vége.”

Tizenhét évesen kapott egy írógépet, és hamarosan szép gyűjteménye lett a kiadók által elutasított kéziratokból.

A középiskola után angol irodalmat és biológiát tanult az indianai keresztény főiskolán, a Marionon. Ekkororiban találkozott Gary Hamiltonnal, akivel nem sokkal később összeházasodtak.

Iskola utána művészeti szerkesztőként helyezkedett el a Xeroxnál, ahol a felvételi elbeszélgetésen még szövegszerkesztői állásról volt szó, ám mire belépett, már művészeti szerkesztő lett – úgy, hogy nem tudott rajzolni. Az itt szerzett negatív tapasztalatok hatására megutálta az amerikai nagyvállalatokat.
Az állás miatt egyébként férjével Kaliforniába költöztek.

Ekkortájt látott neki első regényének (Nightseer), ami Howard és Tolkien stílusát vegyítő fantasy. Minden nap reggel ötkor kelt, írt pár órát, majd dolgozni ment. Napi két oldal volt a penzuma, újraírás nélkül.
Miután kirúgták a munkahelyéről, férje ösztönzésére nem keresett új munkát, hanem befejezte a könyvet. Amit még Kaliforniában kezdett el, de már St. Louisban fejezett be, ahová férje új munkája miatt költöztek.

A regény befejezése és az első történet eladása között csatlakozott egy írói körhöz, ahol Emma Bull, Will Shetterly, és Steven Gould tanítottak. Beküldte a Nightseer egy részét, és egy novellát arról a nőről, aki később Anita Blake-ké vált. Az írókör ugyan nem tette jobb íróvá, de megtanította arra, hogyan legyen önmaga minél jobb szerkesztője.

Első nyomtatásban megjelenő írása, a „House of Wizards” című novella 1989 tavaszán jelent meg a Fantasy Magazine-ban, első regénye, a Nightseer pedig 1992-ben látott napvilágot.

Következő regényének már a keletkezési körülményei is igen érdekesek. Amikor ugyanis elérkezett ahhoz a temetőbeli jelenethez, melyben már a rendőrség is feltűnik, a lakásuk melletti tóban is emberi csontokat találtak, és természetesen a rendőrséget is bevonták az ügybe.
Hamilton fogta a jegyzetfüzetét, odament az ott szolgálatot teljesítő rendőrhöz, akinek szeretett volna feltenni néhány fura kérdést. Többek között azért, hogy minél élethűbben tudjon leírni egy ghoul-támadást.

Miután sikerült meggyőznie az embert, hogy nem újságíró, és nem tényregényt ír, sőt, a nevét sem fogja felhasználni, az egészen megnyílt, és hajlandó volt válaszolni a kérdésekre. Ráadásul kiderült, hogy kihívták már sírrablási esethez.
Ekkor tudatosult Hamiltonban, hogy bármit találjon is ki, az már minden bizonnyal megtörtént.

Egy interjúban ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: ”Amint kiemeli az ember a mágikus dolgokat, meg amit nem ismer el a mai fizika tudománya, nem tudok olyat kiötleni, ami meg ne történt volna. Ha a könyvemben valami elborzasztó dolog történik, akkor csakis olyasmit írok bele, melyről már olvastam vagy hallottam, vagy pedig valami olyat, ami csakis a mágikus úton jöhet létre. Az áldozataimat érő legfurcsább dolgok nem kitalációk, hanem valódi történetek.”

Amikor befejezte a kéziratot, nem kellett senkinek. Mindenki valami másra vágyott. A horror-rajongóknak túl sci-fi volt, a sci-fi megszállottaknak túl fantasy, a fantasy kedvelőinek túl misztikus.
A misztikus történeteket kedvelők pedig a szörnyeket sokallották. Azon pedig mindenki kiakadt, hogy amikor zombi sétál az utcán, az emberek hívják a rendőrséget, és ők kiküldik a vadászokat.
Ebben a világban a vámpírokat, vérfarkasokat majdnem ugyanolyan jogok illetik meg, mint az embereket, és ők ugyanúgy üzletelnek, fodrászhoz járnak, mint az egyszerű halandók.

Aztán mégis talált egy vállalkozó szellemű kiadót, így 1993-ban megjelenhetett az első „Anita Blake, vámpírvadász” kötet, a Guilty Pleasures (Bűnös Vágyak).

Ami egy mára klasszikussá nemesedett, alternatív világban játszódó bűnregény – vagy horror, esetleg fantasy. Egyszóval nem is olyan könnyű kategorizálni.
A párbeszédek és a keménykötésű főszereplő személyes elbeszélésmódja sok kritikust Robert B. Parker stílusára emlékeztetett, ezért kezdetben természetfeletti thriller címkét kapott (Stephen Kinghez hasonlót).

Egyes feltételezések szerint válását részben az írásaiban előforduló szexualitás okozta. Ami szókimondó (de sosem vulgáris), és a sorozat későbbi köteteiben egyre erőteljesebb leírásokkal jelentkezik.
Ahogy Anita egyre nagyobb hatalmú lényekkel kerül kapcsolatba (vámpírok, likantrópok), úgy válnak erotikus kalandjai is mind vadabbakká, perverzebbekké. Mivel a résztvevők nem átlagemberek, így sokkal gyorsabban gyógyulnak, és ezáltal a szex egyre extrémebb lehetőségeit fedezik fel.
Tovább színesíti a helyzetet, hogy Anita uralkodó típus, ezért viszonya a domináns hímekkel (legyen az vámpír vagy likantróp) némiképp bonyolult.

Aztán az is érdekes, ahogyan a kezdetben egyértelmű világképe megváltozik. Az „én ember vagyok, ezek meg elpusztítandó szörnyek” álláspontja lassan átalakul, és megérti, elfogadja a természetfeletti lényeket. Remek példa erre a változásra kapcsolata Nathaniellel.

Anita pasikkal való viszonyát így magyarázta az írónő:
„Sok kemény krimit olvastam – elsősorban Robert B. Parker műveit – és számos női főszereplővel találkoztam. Egyetlen problémám volt, méghozzá a női és férfi főszereplők közötti különbség – hiszen a legerősebb nő sem tud mindent megcsinálni, amit a férfiak igen… Arra gondoltam, hogy ez nem igazságos. Olyan hősnőre vágytam, aki úgy gondolkodik mint egy férfi (vagy jobban), legalább olyan tehetséges, és hozzájuk hasonlóan keményeket üt.”

Az ezredfordulón új sorozatba kezdett (Merry Gentry), ami még több szexuális töltést tartalmaz. Ebben egy tündérhercegnő életét ismerteti, aki természetfeletti ügyekre szakosodott magándetektívként próbál boldogulni.

Meredith Gentry részben ember, részben pedig tündér és teljes egészében tündérhercegnő. Származásának köszönhetően különleges képességekkel bír: nyílt sérülésen keresztül képes kivéreztetni ellenfelét, vagy ami még durvább, kifordítani a testét, csinos húscsomóvá változatva azt.

Anita Blake sem jár üres kézzel a nagyvilágban, profi halottidéző és bejegyzett vámpírvadász. A sorozat kezdetekor még csak arra képes, hogy időlegesen felélessze és uralja a halottakat (zombiként) – mindezt törvényes keretek között.
Később ereje mind nagyobb lesz és már az intelligens élőhalottakat is képes irányítani (vámpírokat például). Várhatóan a későbbiek során újabb képességeire is fény derül majd.

Mindketten erős nők, vezető személyiségek, akik nyíltan uralják férfi ismerőseiket, fenntartva az erőegyensúlyt köztük. Mindketten nagyszámú hűséges követőre tesznek szert, akikkel kölcsönösen védik és támogatják egymást.

Cseppet sem meglepő módon, számos „negatív olvasó” tiltakozott a sorozatok tartalma miatt. Úgy érezték, Hamilton a szexet, vagy az erotikus helyzeteket gyakran „deus ex machina”-ként használja, ily módon megmentve a reménytelen helyzetben lévő hőseit.
Aztán az is sokakban ellenérzést váltott ki, ahogyan a kanonizált vámpír és likantróp szabályokat (erősségek, gyengék) saját kedve szerint alakítja. Természetesen, ha elfogadjuk azt a feltételezést, mely szerint ezeknek a vámpíroknak semmi köze sincs Drakulához, akkor semmi gond – csak ezt elsőre nehéz megemészteni.
Hamilton blogján így válaszolt az ellenérzésekre: „az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyeket nem szeretünk”.

Az ilyen sikeres sorozatok természetesen nem maradnak meg a könyvespolcokon. Az első Anita Blake képregény 2006 októberében jelent meg a Dabel Brothers Productions gondozásában. Még ugyanabban a hónapban a jogok átkerülnek a Marvel Comics-hoz, ahol újra kiadják az addig kiadott füzeteket. A Bűnös Vágyak története 2010-ben már a harmincegyedik résznél tart (a második kötet végénél).

Laurell K. Hamilton jelenleg St. Louis közelében él második férjével (Jonathan Green), kislányával (Trinity) és három kutyával. Továbbra is szeret írni, olvasni, találkozókra járni.

Könyvei:

Anita Blake, vámpírvadász sorozat:
1993 Guilty Pleasures (Bűnös Vágyak, 2003)
1994 The Laughing Corpse (A Nevető Holttest, 2003)
1995 Circus of the Damned (A Kárhozottak Cirkusza, 2004)
1996 The Lunatic Cafe (Telihold Kávézó, 2004)
1996 Bloody Bones (Véres Csontok, 2004)
1997 The Killing Dance (Gyilkos Tánc, 2005)
1998 Burnt Offerings (Égő Áldozatok, 2005)
1998 Blue Moon (Sápadt Hold, 2005)
2000 Obsidian Butterfly (Obszidián Pillangó, 2006)
2001 Narcissus in Chains (Leláncolt Nárcisszusz, 2006)
2003 Cerulean Sins (Égkék Bűnök, 2007)
2004 Incubus Dreams (Lidérces Álmok, 2007)
2006 Danse Macabre (Haláltánc, 2008)
2006 Micah (Micah, 2012)
2007 The Harlequin (A Harlekin, 2009)
2008 Blood Noir (Fekete vér, 2010)
2009 Skin Trade (Fogat fogért, 2011)
2010 Flirt (Végzetes flört, 2012)
2010 Bullet (Ezüstgolyó, 2013)

2011 Hit List

2012 Beauty (Outtake)

2012 Kiss the Dead

2013 Affliction


Merry Gentry sorozat:
2000 A Kiss of Shadows (Az árnyak csókja, 2007)
2002 A Caress of Twilight (Az alkony ölelése, 2007)
2004 Seduced by Moonlight (A holdfény csábítása, 2008)
2005 A Stroke of Midnight (Az éjfél simogatása, 2009)
2006 Mistral’s Kiss (Misztrál csókja, 2010)
2007 A Lick of Frost (Fagyos érintés, 2011)
2008 Swallowing Darkness (Elnyel a sötétség, 2013)
2009 Divine Misdemeanors

 

Képregények:

2007 Laurell K. Hamilton`s Anita Blake, Vampire Hunter: The First Death 1–2
2007 Guilty Pleasures Handbook
2006-2008 Anita Blake Vampire Hunter: Guilty Pleasures 1–12
2008-2009 Anita Blake: The Laughing Corpse – Animator 1–5
2009 Anita Blake: The Laughing Corpse – Necromancer 1–5
2009-2010 Anita Blake: The Laughing Corpse – Executioner 1–5
2010 Anita Blake: Circus of The Damned – The Charmer 1–5
2011- AnitaBlake: Circus of The Damned – The Ingenue 1–5

2013- Anita Blake: Circus of the Damned – The Scoundrel 1–5

Egyéb művei:
1992 Nightseer
1992 Nightshade (Star Trek: The Next Generation regény)
1995 Death of a Darklord (Ravenloft regény) Egy sötét úr halála
2006 Strange Candy (novelláskötet)

 

 Az első évszám az eredeti, a második pedig a magyar kiadás dátuma.


Galgóczi Tamás - 2008. február 2.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!