Főkép

Lázár Ervin mindössze egyetlen regényt írt, és hát valljuk be, az is igencsak rövidke. Ennek ellenére elemzések tucatjai születtek az 1971-ben megjelent A fehér tigrisről, ugyanis az egyszerű történet nagyon szépen vizsgálja meg a hatalom természetét. Ahogy az egész Lázár-életműben, úgy itt is központi szerepet kap a mese, a fantasztikum: Makos Gábor, a fiktív város jelentéktelen hivatalnoka ugyanis egy nap kéretlen társat kap egy megtermett fehér tigris személyében. Az állat szemmel láthatóan semmiképpen sem tágít a férfi mellől, sőt, nemsokára az is kiderül, hogy a tigris minden parancsot teljesít, amit Makos Gábor kiad. Már ez is furcsa jelenség lenne, de az állatot nem fogja a golyó, és még táplálékra sincs szüksége. Természetesen a különös lény azonnal félelmet vált ki az emberekből, Makost pedig elkülönítik – azonban természetesen nem a vasrácsok jelentik a férfi számára az igazi elszigetelődést, hanem a tigris, és az az erő, amit képvisel.

 

Nem kell sokáig gondolkodnunk, hogy a tigrisben magát a hatalmat lássuk, a korlátlan hatalmat. A regény főszereplője egy kisember, akinek mindezidáig semmi nagyformátumú nem történt az életében: elvégezte a munkáját, menyasszonyt szerzett magának Szolga Erzsébet személyében, és bár néha megfordult ugyan a fejében szállásadója, Adrienn, alapvetően hűséges volt. Ebbe a megszokott életbe csöppen bele a tigris – és vele a lehetőség, hogy a férfi bármit megtehet. Először még természetesen nem ismeri fel a lehetőséget, csak a nyűgöt látja az állatban, ami eltávolítja mindentől és mindenkitől, még Erzsébettől is: a tigris ugyanis soha nem mozdul Makos Gábor mellől, ami végtelenül magányossá teszi.

 

Azonban később, amikor a férfi összetűzésbe kerül a hatalommal – először Káptalan főhadnaggyal, majd a város és a vidék tejhatalmú urával, a Főnökkel –, ráébred arra, hogy a tigris személyén keresztül mekkora erőnek is parancsolhat. Hiába akar a kívánt béke reményében elvonulni a világtól: aki ekkora hatalommal bír, az nyughatatlan, nincs maradása az emberektől távol. Mikor pedig lehetőség adódik, Makos használja ezt az erőt, ami óhatatlanul is elvezet a teljes konfrontációig – Lázár Ervin jól látta, hogy ahol két erő létezik, ott előbb-utóbb a nagyobb fog győzedelmeskedni.

 

De emellett azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy miként képes megrontani a hatalom az embert. Ahogy a főhős mindinkább saját kicsinyes céljaira, gonoszságra, mások megfélemlítésére és gyötrésére kezdi el használni természetfeletti társát, úgy lesz a tigris egyre fakóbb, egyre valóságosabb. Mert ha a hatalom okozta magányt nem sikerül leküzdenie, akkor senki, se barát, se szerető nem képes a lelkében tátongó szakadékot befedni. Lassan az ember kifordul önmagából, szabadjára engedi saját sötét oldalát, hiszen nem látja, miért ne tehetné meg, ha egyszer megadatott neki az erő. Mert hát a hatalom lényegében azt jelenti, hogy az embernek mások felett uralkodhat.

 

Makos Gábor és a tigris története remek példázata annak, milyen veszély fenyegeti azt, akinek korlátlan erő kerül a birtokába. A fehér tigris egyszerű történet, ami éppen ezért könnyen megérthető és befogadható bárki számára, akit érdekel hatalom természete, és bár egy fiktív városban játszódik, s elsősorban a megírásának korára, a múltbéli elnyomó rendszerekre vonatkozik, aktualitását ma sem vesztette el. Soha nem is fogja.