Főkép

Jennifer Probst Milliárdosfeleségek sorozatának valamennyi része könnyed, szórakoztató romantikát ígér az álmodozni kész olvasóknak, s habár mindegyik történet önálló kötetként is megállja a helyét, elvégre minden regényben egy újabb pár egymásra találásáról olvashatunk, a kézről-kézre járó, ibolyaszínű vászonkötésű könyvecskében megbúvó szerelmi varázslat és a kényszer szülte frigy visszaköszönő motívumokként újra és újra megjelennek, ráadásul a főszereplőket több éve tartó, mély barátság, esetleg rokoni kapcsolat fűzi össze. Így aztán az Elhibázott házasság hőse és hősnője sem ismeretlen azok előtt, akik követik a könyvsorozatot: Carina a La Dolce Famigliát alapító olasz Conte-család legkisebb leánya, Maximus Gray pedig a pékségbirodalom amerikai leányvállalatának egyik vezetője.

 

„Max megköszörülte a torkát, és felnézett.

– Legyél a feleségem!

Carina értetlenül pislogott.

– Meg vagy húzatva?”

 

A Trükkös házasság című, előző regényből már megtudhattuk, hogy az ifjú Carina egész életében fülig szerelmes volt bátyja legjobb barátjába, Maxbe, ám a nőcsábász férfi örökké csak kishúgként tekintett rá. Most, három évvel később, üzleti diplomát szerezve a lány kész arra, hogy részt vállaljon a családi cégben, s a férfira hárul a feladat, hogy beavassa a vállalatigazgatás trükkjeibe. Az együtt töltendő időt egyikük sem szeretné túlságosan hosszúra nyújtani: Carina mihamarabb túl akar lépni butuska, kislányos rajongásán, Max pedig minél előbb le akarja tudni a rá bízott bébiszitterkedést. Csak épp számításaikba némi hiba csúszik: a nőnek be kell látnia, hogy Max iránti vonzalma korántsem a múlté, a férfinak pedig rá kell döbbennie, hogy az egykori félénk, visszahúzódó Carinából észveszejtően izgató, ellentmondásokkal teli boszorkány cseperedett. S ráadásul mindketten kénytelenek maguknak beismerni, hogy mind nehezebben állnak ellen a másiknak…

 

Ám egyre fokozódó vonzalmuk ellenére sem hisznek egy közös jövő ígéretében, s úgy gondolják, csak egy futó kalandra van szükségük ahhoz, hogy csillapodjon a bennük tomboló vágy. Amikor egy új üzlet nyitása miatti egyeztetések Las Vegasba szólítják őket, úgy döntenek, engednek a csábításnak, és egy vad, szenvedélyes éjszakát töltenek egymással. A másnap reggel azonban ismét rámutat arra, hogy a sorsnak, no meg a kotnyeles családnak más elképzelése van kettejük jövőjéről. A váratlanul betoppanó Conte mama nem riad vissza sem a bűntudatkeltéstől, sem az érzelmi zsarolástól, és követeli, hogy a fiatalok tegyenek eleget az olasz katolikus erkölcs követelésének, és tartsák meg azonnal a kézfogót. Most már csak az a kérdés, lehet-e tartós egy ilyen házasság?

 

„Nem tudom, nem késtem-e el vele, de ígérem, ha adsz nekem még egy esélyt, kitartok melletted…”

 

Ebben a történetben két ismert, de az én szívemnek roppant kedves romantikus klisé elegyedik. Egyrészt Carina karakterében megelevenedik a gyönyörű hattyúvá változó rút kiskacsa, másrészt Maxhez fűződő kapcsolata iskolapéldája lehetne a „barátokból szerelmesek” fordulatnak. Ráadásként ezt nyakon öntötte a szerző az olaszos temperamentumhoz dukáló civódással, és izzóan érzéki erotikával. Ezért, bár ez a regény hangulatában egy kicsit más lett, mint a korábbiak – sokkal szókimondóbb és bujább –, illett volna élveznem az első oldaltól az utolsóig.

 

Sajnos azonban úgy tűnik, nem a legjobb napomon botlottunk egymásba a könyvvel. Természetesen élveztem a nagy, déliesen zajos, szerető família jeleneteit, s ahányszor említést tettek jóféle mediterrán borokról és kényeztető étkekről, eljátszottam egy tengerparti nyaralás ábrándjával, de összességében nem éreztem, hogy a regény megadta volna nekem a tökéletes szórakozás érzését. Nem kacagtam úgy igazán, szívből. A szexisnek lefestett Max egy perce sem szédítette meg a fejem, Carinával pedig – dacára annak, hogy önmagát és személyiségének kiteljesedését kereső nő – képtelen voltam azonosulni, mindvégig távolról szemléltem életének eseményeit. Igaz tehát, hogy a történet kikapcsolt a nyűgös hétköznapokból, de nem szippantott be, és nem sodort le a lábamról, a romantika zsongító boldogságának érzete nálam ezúttal elmaradt. Talán túl nagy elvárásokkal vágtam bele, vagy csak túl kritikus voltam – mindenesetre remélem, hogy legközelebb újra rálelek arra, ami miatt megkedveltem a szerzőnő írásait.

 

„Anya vagyok. Ha noszogatni kell a gyerekeinket, hát megtesszük. Már csak Julietta sorsát kell elrendeznem…”

 

Ha hihetünk a híreknek, akkor arra a legközelebbre nem is kell sokat várnom, hiszen még idén nyáron a hazai boltokba kerül majd a sorozat záró darabja is. Az Eltervezett házasság lapjain a szigorú és távolságtartó üzletasszony hírében álló Julietta Conte és a mostani részben megismert, önerőből lett milliárdos, szállodalánc-tulajdonos Sawyer Wells fog egymásba gabalyodni. Két erős személyiség, akik nem futamodnak meg a kihívások elől. Érdekesnek ígérkezik!