Főkép

„Maguk tudósok adták nekünk a Zyklon-B-t, az AIDS-t, a kérésre történő abortuszt, az evolúciót, és most ezt.” Ezekkel a szavakkal próbálja hitelteleníteni a tudományt és Jeffrey Hortont, a Ravasz feltalálóját Robert Wilkins ezredes, a Tisztességes Igazságszolgáltatás Néphadseregének egyik parancsnoka, aki elrabolta és hadifogolyként bezárta a tudóst. Józanul átgondolva mégis könnyű felfedezni érvelésében a hibát és a bűntudatra építő manipulatív szándékot, hiszen a Zyklon-B felemlítése valóban a történelem talán legkegyetlenebb önkényuralmának rémtetteit köti a tudományhoz, ám már ez a vád sem áll meg szilárdan, mivel az a tudomány egy ideológiával mélyen átitatott gondolkodásmód eredménye volt. Azt pedig ugyebár felesleges lenne bővebben kifejteni, hogy az AIDS és az evolúció tőlünk független tényének közzététele miért nem róható fel a tudósoknak. Ám még az abortusz, a négy vádpont közül a legmegosztóbb tétel is inkább jogi kérdés, mint, úgymond, tudományos bűncselekmény.

 

A Tűzszünet második kötete pontosan erre a szembenállásra összpontosít: a tényszerű tudomány, a humanista és liberális gondolkodás, valamint az ideológavezérelt, álságosan a vallást és az emberi szabadságot pajzsként használó zsarnokoskodás egymásnak feszülésére. Túlságosan gyakran előfordul a történelemben, hogy magukat erkölcsösnek, mi több, másoknál erkölcsösebbnek kikiáltó vezetők a nép feltételezett védelmében és érdekében háborút hirdetnek a szerintük elnyomó államhatalom, jogrendszer vagy másféle politikai beállítottságúak ellen, és ehhez erőszakos eszközöket – megfélemlítést, vagy ha lehetőségük nyílik a használatukra, fegyvereket – alkalmaznak. Ám mindez puszta megtévesztés, a valódi cél pedig a hatalom megkaparintása, amihez az egyet nem értők terrorizálása látszólag kiváló eszköz. És ha cselekedeteket egy megfoghatatlan, nem evilági hatalom támogatásával igazolják, voltaképp rettenetes bűnt követnek el – szemben a tudománnyal, amely folyton megkérdőjelezi saját tételeit, nem indul ki merev, változhatatlan előfeltételezésekből, hanem képes és hajlandó felülírni önmagát. Ebből a szempontból tehát összemérhetetlenül morálisabb a militáns, agresszív és dogmatikus meggyőződésességnél.

 

Ha a fentekből nem lenne egyértelmű, nem önmagában a hit létjogosultságát kérdőjelezik meg a szerzők a könyvben, csupán a kizárólagosságot követelő, intoleráns vakhitét. A Ráma-tetralógából pontosan tudható, hogy Clarke nem veti el eleve valamiféle istenség létezésének lehetőségét, ahogy emellett elfogadja az alázatos vallásosság létjogosultságát is. Arra viszont Jerzy Kosinski világít rá A festett madárban, hogy az általánosságban vallásnak, az ő esetében kereszténységnek nevezett jelenség voltaképp primitív babonaság, és vajmi kevés köze van például az Újszövetségben hirdetett eszmékhez. Ráadásul ez valójában aligha nevezhető korhoz és kultúrához, valamely országhoz köthető jelenségnek – sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk. És ugyanez igaz a politikai lózungokra is. A Béklyóban a magukat a Második Alkotmánymódosításban megtestesülő szabadságjogok védelmezőinek feltüntető csoportok mindenekelőtt a gyilkoláshoz való jogról nem akarnak lemondani, a békésebb életet lehetővé tevő Béklyót emiatt a kormány elnyomó eszközének kiáltják ki, és ezt a nyilvánvaló hazugságot nemcsak másokkal igyekeznek elhitetni, hanem maguk is szentül hisznek egy efféle „liberális” összeesküvésben. Másrészről az államhatalom mindig is korlátozta valamennyire az egyén mozgásterét – az érvelés hamissága elsősorban abból fakad, hogy a társadalmi szerződés esetleges visszásságaiért a ténylegesen a haladást és a jobb életfeltételek megteremtését szolgáló tudományt hibáztatja.

 

Mindebből valószínűleg kiviláglik, miért annyira jellegzetesen mai műfaj a tudományos fantasztikum, ugyanakkor miért ódzkodnak oly sokan tőle. A sci-fi az élet nagy kérdéseiről gondolkodtat el, jó esetben sokkal hatásosabban, mint bármely szerzői irodalom, ugyanakkor az emberek nem szívesen szembesülnek a jelenkor megoldhatatlannak tetsző problémáival, elemzőn és a logikát bevetve elgondolkodni pedig végképp nem óhajtanak az effélékről. Ezért olyan könnyű megnyerni őket a bulvárlapok és -műsorok semmiféle intellektuális erőfeszítést nem igénylő világának, és ezért annyira veszélyes, ha manipulatív politikusok Wilkinshez hasonlóan a vallás, az erkölcs és a szabadság jelszavaival manipulálnak tömegeket. A Zyklon-B bevetésére talán nem kerül sor többé, de a tiszta tudomány azóta rengeteget fejlődött, és ezzel még több fegyver került a gonosz lelkűek kezébe – azt mégsem szabad elfeledni, hogy ezért semmiképp sem a tudomány vonható felelősségre, és talán ezt értetheti meg velünk a Béklyó, a Tűzszünet második – lezáró – kötete.