Főkép

Ez az írás Makkai Sándor Ördögszekér című kötetét ajánlja a történelemszerető olvasók figyelmébe. Bevallottan elfogult ember írása: olyané, akit nagyon érdekelnek a történelmi rejtélyek, s aki elfogult a Báthory-családdal szemben, mégpedig pozitív irányban. Ez azonban talán nem is baj, hiszen a neves erdélyi regényszerző, a református püspök Makkai Sándor (1890-1951) szintén bevallottan elfogult volt a Báthoryakkal szemben – csak épp ő a negatív irányt választotta. Ami tény, hogy a Báthory-család Erdély történetének legizgalmasabb lapjaira írta fel a saját históriáját. S nem is akármilyet: botrányokkal, vádakkal, körmönfont alkukkal, hatalomvággyal, hősiességgel, önfeláldozással teli históriát. A somlyói és az ecsedi Báthory-ág szülötteinek hírét-nevét az is ismeri, aki ennek talán nincs is tudatában.

 

Ki ne hallott volna például Báthory Erzsébetről? Báthory István erdélyi fejedelem unokahúgát, Nádasdy Ferenc gróf, a törökverő „Fekete Bég” feleségét 1610-ben maga a nádor, Thurzó György tartóztatta le, azzal vádolva az özvegy grófnét, hogy otthonában fiatal leányokat kínzott és ölt meg. Bár per sohasem volt, s mindazt, amit a későbbiekben hozzátapasztottak Báthory Erzsébet nevéhez a szépítő vérfürdőktől a szadizmusig és a leszbikus élvezetekig, még a néhány valódi tanúktól származó, ám természetesen kínvallatásokkal kicsikart vallomás sem igazolja (azokkal csak gyilkosságokat próbáltak bizonyítani), e Báthory-asszony mára sokak szemében a vérszívó Drakula női párjává változott. (Aki alaptalan vádakra épített koncepciós perének igaz története iránt érdeklődik, elolvashatja Szádeczky-Kardoss Irma Báthory Erzsébet igazsága című kötetében.)

 

Ám nem ő az egyetlen hírhedt Báthory. Sokan tartják – sok szempontból alaptalanul – a család kései sarját, Báthory Zsófiát, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségét, I. Rákóczi Ferenc anyját is a katolikusok és a Habsburgok afféle ügynökének, aki élete utolsó éveiben alaposan megkeserítette fia özvegyének, a hős Zrínyi Ilonának az életét. Vagy ott van somlyai Báthory Zsigmond, Erdély harmadik fejedelme, akinek a 16-17. század fordulóján majdnem sikerült felszámolnia országának nehezen megszerzett önállóságát: négyszer mondott le a trónról, majd tért vissza, Erdélyt Habsburg-felesége is sokkal jobban kormányozta, mint ő, ráadásul országszerte rebesgették homoszexualitását és depresszióra való hajlamát.

 

S így jutunk el a két leghírhedtebb Báthoryhoz: Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez és húgához, Báthory Annához. Gábris vitéz, a pajkos kölyökből gátlástalan, vággyal és vakmerőséggel teli fiatalemberré növő ifjú Báthory igencsak megharcolt Erdély trónjáért, s amikor végre, a magyar rendek, a törökök és a Habsburgok támogatását is élvezve, trónra került, sokan gondolták úgy, hogy Erdélyre most fog ráköszönteni az igazi aranykor. Ehelyett újabb háborúk és pártharcok következtek, melyek során 1613-ban a huszonnégy éves, ifjú uralkodót is meggyilkolták. Emléke örökre sötétre váltott, s nagy ellenfele, a kortársak által akkor még árulónak, törökbarátnak tartott Bethlen Gábor vált a történetírásban és a regények lapjain a „nagy fejedelemmé”, akinek minden tette igaz volt és jó – következésképp ellenfeléé, Báthory Gáboré hamis, gonosz és áruló. Mivel pedig Bethlen Gábor nemsokára szembekerült Annával is, a fiatalasszonyt 1621-ben fej és jószágvesztésre ítélték egy perben, melyben bűbájossággal, gyilkosságokkal, házasságtöréssel és felségsértéssel vádolták. Bethlen megszerezte az óriási Báthory-vagyont, Anna Lengyelföldre menekült, s a család egy időre a jelentéktelenségbe süllyedt – legalább is manapság ezt a képet rajzolják Báthory Anna vesztéről a történészek, így Nagy László is A rossz hírű Báthoryak és az Erdélyi boszorkányperek című könyveiben.

 

Makkainál azonban egy káprázatosan korhű, ám boszorkánysággal, misztikummal, erkölcstelenséggel, s sötét terheltséggel teli világba léphetünk be a regény lapjain, ahol a rosszak ördögien gonoszak, a jó, Bethlen Gábor olyan áldozatot hoz az igazság győzelméért, amit nem vállalhatna akárki más… Nem Makkai volt az első a században, akit foglalkoztatni kezdett a két Báthory és Bethlen Gábor viszonya. Az Ördögszekér először 1925-ben jelent meg, három évvel azután, hogy Móricz Zsigmond már elkezdte elmesélni a maga látószögéből Erdély e nevezetes korszakának történelmét az 1922 és 1935 között aztán három kötetben megírt Erdély-trilógia Tündérkert című első részében. Gyökeresen más volt azonban a látásmódja három főszereplőjéről. Mint ahogy másképp ír Erdélyről Ugron Zsolna is, aki vakmerően ugyanazokat a témákat dolgozza fel teljesen új nézőpontból, amelyet a huszadik század férfivilágának két nagy szerzője, Móricz és Makkai is kiválasztott: Erdélyi menyegző című, tavalyi kötete épp Báthory Annát állítja a középpontba.

 

Ajánlom tehát a Helikon gyönyörű új kiadásában megjelenő Ördögszekért a történelemkedvelőknek, azoknak, akiket érdekel a Báthoryak titka, akiknek tetszett Ugron Zsolna regénye vagy akiknek régi kedvencük az Erdély-trilógia: olvassák, hasonlítsák, töprengjenek. Vajon milyen lehetett Báthory Anna, Báthory Gábor vagy épp Bethlen Gábor – valójában?