Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes elbeszélései 1-2.

Edgar Allan Poe neve fogalom. Ha az embert érdekli a klasszikus, romantikus költészet, előbb-utóbb belefut valamelyik gyönyörű versébe – és még csak nem is muszáj, hogy épp a halhatatlan A holló legyen az: az én kedvencem például a Lee Annácska és A holtak lelke. Ha valaki szereti a detektívtörténeteket, egy idő után találkozni fog A Morgue utcai kettős gyilkosság esetével és a zseniális Dupinnel – ha máshogy nem, filmen, vagy egy kedvenc krimije utalásai között. Ha meg a rejtélyfejtés, netán a kalózok kincse érdekli, a kezébe fog kerülni Az aranybogár, benne egy tökéletesen megalkotott titkosírással. H. P. Lovecraft rajongói az Álomország című verset fogják nagy bólogatással olvasni, sűrűn gondolva közben kedvencükre, az Álomföldek ciklusra, a horrorkedvelők viszont bizonyára az olyan klasszikus rémtörténeteken borzonganak szívesen, mint Az áruló szív vagy A fekete macska. És akkor még Verne Gyula magyar olvasótáboráról szó sem esett: pedig a francia szerző különös hangulatú misztikus sci-fije, A jégszfinx Poe kisregényének, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélésének folytatása-parafrázisa.

Edgar Allan Poe tehát olyan író, akinek az életműve napjainkban, kétszázöt évvel szerzőjük születése, s százhatvanöt évvel korai, tragikus halála után is élvezettel olvasható, friss, izgalmas és nem avuló. Ennek ellenére mindmostanáig műveiből leginkább csak szerkesztői válogatások léteztek, legyen szó versekről, esszékről vagy épp novellákról. Ezen a helyzeten változtatott nagyot a Szukits Kiadó előző és mostani vállalkozása: a kétkötetes Edgar Allan Poe összes elbeszélései című gyűjteményük tartalmazza a szerző összes novelláját, s minden eddiginél bőségesebb válogatást közöl kritikáiból, cikkeiből, jegyzeteiből és leveleiből.

A Szukitsnak nem ez az első ilyen összgyűjtménye, hiszen náluk jelent meg számos hasonló, hatalmas kötet: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története (két kötetben), Howard Phillips Lovecraft összes művei (három kötetben), Robert E. Howard összes Conan története (két kötetben), Stanislaw Lem teljes science fiction univerzuma (négy kötetben), Arthur C. Clarke teljes ürodisszeia univerzuma, sőt, egyik kedvencem, Raymond Chandler összes Philip Marlowe története is (három kötetben) – s persze ők adták ki Isaac Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumát és science fiction univerzumát is (ha jól számoltam, tíz kötetben). Márpedig a fenti felsorolás nem csak arról árulkodik, hogy a Szukitsnál nagyon szeretik a kódexméretű, böhömnagy, kemény kötéses óriáskönyveket, hanem arról is, hogy valami elképesztően szokatlan, a magyar könyvkiadásban nem túl gyakori szándék munkálkodik a szerkesztőkben és válogatókban: hogy homályosság és végtelenné nyújtott, összevissza sorozatok helyett a teljességre törekedjenek. Persze ez nem mindig megy ugyanúgy: hol kisebb a sikere, mint a sokat kritizált, de általam nagyon megkedvelt Lovecraft összes esetében, hol viszont tökéletes az eredmény, mint a Sherlock Holmes gyűjtemény összeállításakor. Holmes kalandjai ugyanis általában önismétlő gyűjteményecskék százaiban találhatók meg a könyvtárakban, a Szukits kiadásában azonban minden világos: van két kötet, négy regény és ötvenhat novella, s ha az ember ezeket megszerezte, felhagyhat a mindenféle válogatáskötetek üldözésével – s büszkén birtokolhatja a teljes korpuszt.

Ez történik akkor is, ha megszerezzük az Edgar Allan Poe összes elbeszéléseit. A szerkesztő, Nemes Ernő ugyanis az előszó és a jegyzetek tanúsága alapján mindenkinél jobban ismeri a Poe-életművet, tud minden anomáliájáról, Poe gyakori átdolgozásairól, kétes munkáiról: vagyis itt is egy tökéletes válogatással van dolga a lelkes olvasónak. Ami ráadásul filológiai szempontból is hihetetlenül izgalmas, mivel Poe elbeszéléseinek nem csak első teljes gyűjteménye, de mindjárt kritikai kiadása is, így azután (persze csak, ha akarjuk) jegyzetek százait találhatjuk benne gyönyörű versrészletekkel, melyek Poe-t megihlethették, vagy melyeket Poe valamely novellája ihletett, izgalmas műhelytitkokkal, eddig ismeretlen életrajzi adalékokkal és okos magyarázatokkal. Mivel azonban ezek a kötetek végén szerepelnek, természetesen olvashatjuk a novellákat puszta élvezetből is, jegyzetek nélkül, csak úgy falva a szöveget, borzongva, izgulva, meghatódva…

Ami még igazán kellemes a gyűjteményben, hogy miközben nagy tisztelettel bánik a klasszikus Poe-fordítókkal és szövegeikkel – hisz nem is lenne az igazi Az Usher-ház vége, ha nem ezekkel a Babits Mihály-féle szavakkal fejeződne be: „a mély és poshadt tó vize lábam alatt komoran és némán zárult össze az Usher-ház romjai felett” –, mer újítani, mer olyan fordítást választani, amelyik kevésbé közismert, de találóbb, vagy egy novella későbbi, teljesebb variánsából készült. Nem kell például minden Pásztor Árpád fordította elbeszélést az ő változatában olvasnunk, ehelyett például A Morgue utcai kettős gyilkosság Király György húszas években készült fordításában szerepel a gyűjteményben. A Kuczka Péter-féle Bice béka helyett Oszlánszky Zsolt vadonatúj fordítása olvasható Ugribéka címen, A találkozás című novella pedig, amely 1967 óta nem jelent meg magyarul, Habony Gábor friss szövegével vehető kézbe. A két kötet tulajdonképpen tisztelgés is a Poe-fordítók nemzedékei előtt, hiszen névsorukban gyakorlatilag mindenki szerepel Babits Mihálytól, Pásztor Árpádtól és Király Györgytől Göncz Árpádon, Bartos Tiboron és Bart Istvánon át Habony Gáborig, Szántai Zsoltig és Ferencz Győzőig.

Elég is ennyi: ezeket a köteteket olvasni kell! Forgatni, hisz nem is olyan nehezek, hajtogatni jó illatú lapjaikat, takarékosan beosztani a tartalmukat, s hónapokig minden napra hagyni egy írást belőlük, vagy épp ellenkezőleg, rémítő, borongó, ódon hangulatú hétvégét csapva lerohanni az egész gyűjteményt egyben. És ha már az utolsó lábjegyzettel is végeztünk, még mindig ott a remekbe szabott két fedélkép: lehet versenyezni, ki talál rajtuk több utalást Poe műveire…