Főkép

Mindig is úgy gondoltam, hogy a Lazi az értékmentő és értékteremtő kiadók közé tartozik. Nőolvasóként engem természetesen az angolszász irodalmi sorozatával sikerült először „megvennie”: polcomra szépen sorban felkerültek Jane Austen, Charlotte, Emily és Anne Brontë, Louisa May Alcott, Anthony Trollope, Henry James, Evelyn Waugh, Thomas Hardy, George Eliot és Elizabeth Gaskell általuk kiadott, szép köntösbe öltöztetett és jól fordított művei.

 

A magyar irodalom szerelmeseit viszont bizonyára novellaválogatásaikkal (karácsonyi antológiák, magyar írók szerelmes elbeszélései), Erdély-gyűjteményeikkel (pl. A havas dicsérete, Balladák földje: Erdély, Kincses Erdély), s a magyar költészet és próza legnagyobbjai köteteinek megjelentetésével sikerül megnyerniük. Hiszen szerzőik közt megtalálható Molnár Ferenc és Ignácz Rózsa, Cholnoky Viktor és Benedek Elek, Csáth Géza és Petelei István, Márai Sándor és Karinthy Frigyes, Erdős Renée és Tormay Cécile, Reményik Sándor és Gárdonyi Géza. Ráadásul nem csak egyes kötetek látnak napvilágot náluk: életműsorozata van többek közt Szabó Dezsőnek, Nyirő Józsefnek, Fekete Istvánnak, sorozatot nyitottak magyar vadászelbeszélésekből, s közkedveltek a füveskönyveik is, amelybe olyan szerzők magvas gondolatai kerülnek be, mint Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Mikes Kelemen, Pilinszky János vagy épp Rejtő Jenő.

 

Látom a Lazi könyveit itt és ott: kézben, buszon, vonaton, várakozás közben, munktárs asztalán felejtve, kinyitva, becédulázva, gondosan könyvjelzőzve. Szép kiállításúak ezek a kötetek, jól megismerhetők, szeretettel olvashatók. Jók.

 

Benkő László, a jelenkor egyik legkedveltebb történelmiregény-írója is ennek a kiadónak a szerzője. Korábbi megjelenéseikkor már hírnévre és rajongókra szert tett nagyívű történelmi regénysorai, a Tatárjárás-trilógia, a Honfoglalás-trilógia és a kétkötetes Viharlovasok sorozat közül kettő már a Lazi szép, ízléses új kiadásában is napvilágot látott. (S remélem, mielőbb érkezik A végső tenger is új köntösben.) És ez igazán különös, hiszen ha az ember böngészgeti a Lazi szerzőlistáit, azt találja, hogy főleg kanonizált irodalmi nagyságok műveit adják ki: napjaink magyar szerzői nemigen képviseltetik magukat a kiadó könyvválasztékában.

 

Ezért szeretném jelen ajánlómat leginkább ennek a gondolatnak szentelni. Úgy tűnik, Benkő László (minden írói iskolát kijárva bájos romantikus regények tömegtermelésétől az aprólékos történelmi kutatásig) olyan valakivé küzdötte fel magát, akit élő klasszikusnak neveznek. Máris helye van a magyar irodalom klasszikusainak kiadójánál. Regényeit nem csak az kapcsolja össze mondjuk Kós Károly Az országépítőjével, hogy szövegüket azonos méretű keménykötés rejti, amelyen azonos a kiadói logó. Ennél jóval több. Ahogy a huszadik század elejének történelmiregény-írói képesek voltak színesen mesélni, szépszavúan regélni, de erkölcsöt és példát is felmutatni hőseikkel, történetük cselekményével, úgy Benkő László is. Ahogyan egy Makkai Sándor, Kodolányi János, Passuth László egyszerre teremtette meg regényeivel magyar identitásunkat és nyűgözött le bennük a hatásos és izgalmas történettel, úgy teszi ezt Benkő László is.

 

Akinek ráadásul a Táltosidők, a Honfoglalás-trilógia első kötete volt az első megjelent történelmi regénye. Érdemes elkezdeni az olvasását: nem fog rajta látszani. Már az első oldalaktól kezdve, ahol találkozunk a leendő főhőssel, a sebesült Beke vitézzel, erős a feszültség és egyre nő, a fordulatok pedig lebilincselőek. Pedig minden olyan lassan, szuggesztíven történik: egy öregember guggol a tűz mellett – és beszél hozzá. Egy harci mén felágaskodik – és patáinak lezúdulása egy fekvő sebesült mellére talán egy egész élettörténetnek vet véget. Egy ló a halál szagát érzi. Valaki felismer egy évek óta nem hallott hangot…

 

A Táltosidők kalandos, epikus, izgalmas történelmi regény, s még csak első kötete a ciklusnak. A Honfoglalás története az Idegen tüzekben és A megszerzett földben folytatódik.