Főkép

Aki szereti a romantikus komédiákat, annak vétek lenne kihagynia Julie James regényeit. Az írónő könyvei nagyszerű stílusban megírt, szórakoztató jelenkori románcok, amelyek többnyire Chicagóban, az ügyvédek világában játszódnak, épp ezért pergő, okos és szellemes szócsatákra számíthatunk a lapokon. A Pioneer Books gondozásában nemrégiben megjelent második kötetében, a Gyakorlat teszi a mesterkedőt című regényben a vonzalom törvényének jelentése kap új színezetett.

 

„… akarod tudni, hogy én mit gondolok, J.D? – Az ujjával mellen bökte a férfit. – Azt gondolom, hogy te egy burzsuj, elnyomó, sznob, szexista kretén vagy!

J.D. megfogta a böködő kezet, és félrehúzta.

- Én legalább nem egy önfejű, bökdösős, Toyota Priusos, csatabárdot forgató, női elnyomás ellen lázadó tarisznyarák femináci vagyok!”

 

Payton Kendall és J.D. Jameson ugyan eltérő környezetből érkeztek az ügyvédi iroda peres eljárások részlegéhez, de céljuk ugyanaz: üzlettárssá válni. S végre, a sok, kemény munkával telt év után mindössze már csak négy hét van hátra addig az igazgatótanácsi ülésig, amelyen eldől, abban az évben mely munkatársaknak kínálják fel ezt a megtiszteltetését. Főnökük ekkor kéri fel őket, hogy egy nagyszabású ügyben most első ízben működjenek együtt. Maguk is meghökkennek, amikor együtt dolgozva felfedezik a másik vonzó oldalát, hiszen az elmúlt nyolc év során bár fenntartották az udvariasság látszatát, igazából valami homályos, tisztázatlan ok miatt az is nehezükre esett, hogy kulturáltan szót váltsanak egymással.

 

A meglepő tűzszünet azonban kérészéletűnek bizonyul, mert a vezetőség bejelenti, ezúttal csupán egy ügyvédnek lesz lehetősége az előrelépésre. A vetélkedés új szintre emelkedve folytatódik közöttük, ám a hűvös távolságtartáshoz már képtelenek visszatérni. Csak az a kérdés, létezik-e mód arra, hogy kiderítsék, mi lehetne közöttük, anélkül, hogy kénytelenek legyenek feladni korábbi álmaikat.

 

„Elege volt már abból, hogy valami mindig közéjük állt, mint például a munka, vagy Chase Bellany, vagy az ügyfelekkel való vacsorák. És a ruhák.”

 

Könnyed, élvezetes és intelligens romantikával szolgált ismét az írónő, amolyan A szerelem hálójáb@n féle sztorival, csak itt a nemek harca könyvesboltok helyett bírósági termekben zajlott. A filmes hasonlatoknál maradva, nekem a főszereplőkről a Két hét múlva örökké szereposztása ugrik be. A hősnő, Payton, egy hippi lázongó gyermeke, vérbéli versengő, önbizalommal teli, olykor kissé pimasz, ugyanakkor ízig-vérig nőies karakter. A főhős, J.D., ezzel szemben jómódban nevelkedett, sikeres és vonzó, ugyanakkor hamisítatlan tapló módjára képes viselkedni, kivéve, ha épp elbűvölő óhajt lenni. És amikor ők ketten összecsapnak, az valami fergeteges. Értelmes, ugyanakkor elegánsan szellemes dialógusok, parázsló szócsaták, és közben a levegő csak úgy sistereg az érzéki vonzalomtól. Fontosnak tartom megjegyezni, milyen üdítő, hogy részletes, „mit és hogyan”-útmutatónak beillő szerelmi jelenetek helyett az írónő visszafogottan, inkább csak sejtetően kezelte a hálószobai pillanatokat.

 

Szeretem az olyan könyveket, amelyek megnevettetnek, és itt ebben bőven volt részem. A belső monológok mosolyra ingereltek, a minden lében kanál legjobb barátok pedig egyenesen kacagásra, mert mindig készek voltak mulatságos és szarkasztikus megjegyzéseikkel asszisztálni a főszereplőknek, valamint a kéretlen jótanácsok kifogyhatatlan tárházának bizonyultak. Azt hiszem, egyik kedvenc jelenetem az, amikor Tyler, J.D. barátja, azt ecseteli, hogy milyen hasznos is lehet egy férfiembernek a Büszkeség és balítélet, s hogy mennyit lehet tanulni Mr. Darcy-tól. Amikor a kigyúrt, tetovált taxisofőr is kifejti nézeteit e tárgyban, egyszerűen már a könnyeimet törölgettem harsány jókedvemben.

 

Egyetlen dolog aggasztott, miközben a lapok egyre csak fogyatkoztak: vajon a befejezés képes lesz-e úgy feloldani a versengést Payton és J.D. között, hogy a boldogságért egyiküknek se kelljen feladni a személyiségét és karriervágyait. Szerencsére a szerző roppant ötletes fordulattal oldotta meg a helyzetet, s így mindvégig olyan karakánok maradhattak, mint amilyennek először bemutatkoztak.

 

Talán akadnak, akiket a jog vélt szárazsága elriasztana a regénytől. Őket szeretném megnyugtatni, hogy bár bepillantást nyerünk az ügyvédi szakma kulisszái mögé, minden szépen követhető és inkább csak jól kidolgozott háttérnek tűnik a romantikus történet mögött. Számomra pompás kikapcsolódást nyújtott a könyv. Szívesen ajánlom mind a chick-lit, mind a kortárs romantikus műfajt kedvelő olvasók figyelmébe.