Főkép

A fülszöveg azt állítja, hogy „először tart az olvasó a kezében a buddhizmusról ilyen átfogó és a hétköznapi ember számára gyakorlatilag is hasznos könyvet.” Nem olvastam minden könyvet ebben a témakörben, de magam úgy tapasztaltam, hogy valóban hiányzik egy olyan, bevezető jellegű könyv, amelyből könnyebben megérthetném, mi is a buddhizmus, olyan, ami nem csak száraz leírása az ilyen-olyan irányzatoknak, de ténylegesen be is vezet a tanokba.

 

Bár Gánti Bence műve rövidnek tűnik, egyúttal nagyon sűrű. Az elején kellett némi idő, hogy ráhangolódjak, de ebben sokat segített, hogy az író a legfontosabb fogalmakat többször is elismétli. Később volt olyan, hogy hosszabb szövegrészeket (több bekezdést, oldalt) is egy az egyben megismételt, és azt már túlzásnak éreztem, de alapvetően jobb így. A számtalan buddhista irányzat és fogalom között nehéz lenne eligazodni úgy, hogy csak egyszer kapjuk meg a jelentésüket.

 

Nagy erénye a könyvnek a világos fogalmazás. Ez nem jelenti azt, hogy a szöveg egyszerű, hiszen gyakran igen bonyolult elveket, tanításokat kell elmagyaráznia, melyek zöme alkalmasint idegennek hat a mi nyugati elménk számára, de, amennyire én meg tudom ítélni, Bence képes volt átlátható formában felvázolni ezt az óriási témát. Meglehet, ebben közrejátszik az is, hogy az író transzperszonális és integrál szemléletű pszichológus és klinikai szakpszichológus, akinek nyilván tisztán kell fogalmaznia, ha eredményt akar elérni a pácienseivel.

 

A szerző személyes érintettsége az első oldalaktól nyilvánvaló, ahogy az is, hogy a buddhizmus melyik irányzatát (a meditálásra, az egyéni megvilágosodásra koncentráló hinajána/théraváda iskolát) követi. Viszonylag jól meg tudja állni, hogy a többi irányzatot bírálja, de attól még átjön, hogy mi a véleménye a többi, gyakran megannyi külsőséget felvonultató buddhista iskoláról. Ez nem baj, nekem így is jobban tetszik, mint ha a téma akadémiai tudású szakértőjét olvasnám, aki maga csak kívülről vizsgálja a buddhizmust, de nem követője.

 

A könyv első felében a történelmi Buddha életéről illetve a buddhizmus történetéről, alakulásáról kapunk alapos, de tömör áttekintést. Ezt a buddhista szemlélet bemutatása követi két részben. Itt olvashatunk az olyan, jobbára ismertebb, de talán mégsem eléggé értett buddhista hagyományokról, tanításokról, mint a menedékvétel, a Négy Nemes Igazság, a Nyolcrétű Nemes Ösvény, illetve a buddhizmus világképéről is. Végül, szintén két részben a buddhizmus gyakorlatait veszi át Bence. Lévén érintett, a théraváda meditációról alaposabb, mélyebben átélt képet fest, míg a mahájána illetve tibeti buddhizmusnál külső forrásokból is merít – így azon szövegrészeknél a személyesség némileg hiányzik. De mint írtam, szerzőnk igyekszik elfogulatlanul, az ítélkezést kerülve beszámolni ezekről is. Előbbi rész nekem valahogy így is nehezebben érthető volt, az utóbbi viszont a rendkívül színes és gazdag hagyományok és szertartások miatt a kívülálló érdeklődő számára is izgalmas lehet – ha ugyan nem egyenest fantasztikus. Mindazonáltal a tibeti/mahájána vonalról tényleg csak nagy vonalakban kapunk információt. Ellenben a kötet fekete-fehér és színes fotói még ekkora méretben is megmutatják ezek színességét.

 

Az alcímben jelzett (Lélektana, spiritualitása, irányzatai) illetve a szerző személye kapcsán is felmerülő pszichológiát/lélektant nem éreztem hangsúlyosnak a könyvben. Van egy olyan nézet, mely szerint a mai nyugati ember számára a buddhizmus érthetőbb, mint sok más vallás illetve ősi filozófia, mert számos olyan tételt fogalmaz meg, amely összecseng a tudomány legújabbkori eredményeivel (vagy akár csak az ok-okozat, hatás-kölcsönhatás törvényével), illetve mert egyes irányzatai nem ismernek el semmiféle istent (míg más irányzatai szerint rengeteg istenség van, de ők is halandók, ők is ki vannak téve a szenvedésnek és elmúlásnak). Ez a gondolat is csak nagyon mérsékelten van jelen a könyvben, noha annyi azért kiderül, hogy a szerző által követett pszichológiai irányzat illetve alkalmazott terápiák nagyban építenek a buddhizmus meditációs technikáira.

 

Azt gondolom, ez a könyv épp eleget adhat ahhoz, hogy az olvasó el tudja dönteni magában, hogy kíván-e bármelyik irányzattal mélyebben is foglalkozni, megpróbálkozni a meditáció valamely formájával. Méghozzá azért is, mert a könyv igen meggyőzően szól a meditáció számos pozitív hatásáról.