Főkép

Végy egy okos, szép és ötletes titkárnőt, aki műgyűjtő megbízója kérésére egy elképesztően értékes miniatűrt szeretne Koppenhágából Berlinbe szállítani, egy barátságos és kedvesen mindennapi hentest, aki épp szökésben van, mégpedig a felesége és az üzlete elől, adj hozzá egy miniatűrt, hátoldalán Boleyn Anna személyes ajánlásával, valamint egy kegyetlen és durva bűnbandát, amely bármit megadna, hogy a miniatűrt megszerezze, fűszerezd a banda irányítójával, a feltűnően intelligens, professzor kinézetű, előkelő öregúrral, és a mindenbe belekeveredő, pofozkodásra készülő és folyton bajba kerülő zeneszerzővel, végül az egészet bolondítsd meg Rudi Struvéval, a kedves fiatalemberrel, aki tetszik a titkárnőnek, akit lehet, hogy nem is így hívnak, és aki talán maga is tolvaj, de az is lehet, hogy mégsem… Az eredmény Az eltűnt miniatűr című regény.

 

A mókás kalandok, hihetetlen szereplők és különös helyzetek közepette Kästner összerak egy teljesen tisztességes krimit is, melyet azonban már a kamaszok is örömmel is olvashatnak. Van itt minden: félreértés, alakoskodás, lopás, csalás, ellencsalás és ellenlopás, álruhák és verekedések, kódolt üzenet és vad hajtóvadászat, lelkes üldözés és nagy zárójelenet. És van hősnő, akinek szurkolhatunk, a hősnő segítője, aki bumfordi és mulatságos, nyomozó, akiben megbízhatunk, meg főhős, akiben időnként nem.

 

Emellett az embernek olyan gyönyörűségekben lehet része, hogy végignézhet egy autósüldözést, amelyben az 1896-ban alapított Rostocki Ultitársaság (civilben börtöntöltelékek bűnbandája) autóbuszon próbálja meg követni a kedves fiatalembert, mégpedig műorrokkal, kereplőkkel, papírcsákókkal és léggömbökkel felszerelkezve, vidám turistakompániának álcázva magát – s azonnal víg dalra fakad, ha rendőrautót lát… Ezen kívül megtudhatjuk, milyen szörnyű, ha az embernek Pech a neve, hogyan lehet elnémítani egy kötögető ruhatárosnőt, hogy mit lopott el Hans Holbein, hogyan ismerhetjük meg húsz év után a feleségünket, s hogy mennyire rokonszenvesek és elragadók a műkincsrablók, legalábbis Külz papa, a velük együtt utazó hentes szerint.

 

Erich Kästner kalandkrimije először 1935-ben jelent meg német nyelven. Magyarul már a következő évben kiadták, mégpedig Rejtő Jenő átdolgozásában. Én először gyerekként olvastam, s már akkor is nagyon tetszett, most, szép köntösben (érdemes megnézni a borítón az eltűnt miniatűr helyét!) és modern fordításban újra kézbe véve is csak azt mondhatom: ez egy igazán remek könyv. Érdemes elolvasni!