Főkép

Laár Andrást a többség a L`art pour L`art Társulatból ismeri, és előbb jut eszébe Besenyő Pista bácsinak szólítani, mint az igazi nevén vagy mondjuk Kovács Jánosnak. De nagy azok száma is, akik a KFT zenekarhoz is tudják őt kötni (elég, ha olyan örökzöld slágereikre utalok, mint az „Afrika”, a „Bábu vagy”, netán a „Bál az Operában”). Emberünk azonban ezeknél is jóval több mindennel foglalkozott eddigi élete során. Ebből a könyvből ezek egy részéről is olvashatunk.

 

Ám a Kiderülés nem kimondottan önéletrajzi írás. A kötet alcíme: A derűs élet titka, és bármily meglepő, pontosan ezzel szolgál. Miközben egészen más, mint azok a jobbára amerikai könyvek, melyek az önsegítés, személyiségfejlesztés, ezoteria polcokon foglalnak helyet a boltokban, és mindenféle jóságok titkait ígérik. De a különféle Rinpócsék, Guruk és egyéb keleti mesterek könyveire sem hasonlít. Először is, mert ezek íróit nem ismerjük, míg Laár Andrást igen, és ezáltal szavai bizonyos tekintetben hitelesebbnek, hihetőbbnek hatnak. Másodszor pedig András kimondottan a magyaroknak írta a könyvet, s azt is leírta benne, hogy miért. Miért tartja nagyszerű lehetőségnek, ha az ember magyarnak születik. Az okok egyike természetesen a mi csodálatos nyelvünk, amellyel pont ő maga olyan sokat játszott már (most hadd ne idézzek egy szállóigévé vált L’art pour L’art nyelvi poént se).

 

A szerző életének azon pontjait veszi végig, amelyeken valami számára fontos dolog KIDERÜLT. Mindezt megkapó őszinteséggel, összeszedetten, és a rá jellemző humorral megfűszerezve, remek sztorikkal bőven megszórva teszi. Beszél a gyerekkoráról, édesanyjával való kapcsolatáról, és csupa olyan élményről, amelyek előrébb vitték őt. Laár András írásában az a jó, hogy a keleti tanokról, filozófiákról az átlag magyar ember számára érthető formába öntve szól, s nem csupán saját elméjén, de saját tapasztalatain átszűrve, amiktől az említett átlag magyar ember számára nem csak érthető, de hiteles is lesz. El tudok képzelni olyan olvasót, aki úgy véli, hogy Laár eklektikus személyiség, aki össze-vissza kipróbált mindenfélét, hát hogy lehet összeegyeztetni mondjuk az asztrológiát az I-Chinggel és a Tarot kártyával, a buddhizmust a magyar népmesékkel, és így tovább, de hát pont Laár András az élő, két lábon járó bizonyíték arra, hogy lehet, és jól. S ettől a Pi élete című könyv és film főszereplőjére emlékeztet.

 

Kicsit olyan ez a könyv, mint egy rövid útmutató megannyi dologhoz, amivel az élet jobbá tehető, a materialista világkép meghaladható. Van ez a buddhista mondás, hogy a hegy csúcsára számos különféle úton fel lehet jutni, és úgy fest, András mester jó sokat kipróbált ezek közül, de nála nem azt érzem, hogy bármit is félbehagyott vagy megtagadott volna, egyszerűen csak magába, a saját útjába olvasztotta azokat. És van olyan kedves, hogy mindezekről röviden, de érzékletesen és érthetően ír, de úgy, hogy az embernek nem csak kedve támad kipróbálni, alkalmazni a laári módszereket, de meg is teszi.

 

De miközben buddhista meditációról, a zene gyógyító erejéről, netán a szexualitás mágiájáról olvastam, végig azt éreztem, hogy klassz ez mind, de alapvetően én itt a tiszta emberi értelem és szeretet hangját, gyakran egyenest a józan paraszti ész szavait hallom. Ez ebben a könyvben az óriási, mert ez az, ami annyira hiányzik manapság a médiából, és kezd kiveszni a mindennapi emberi kapcsolatokból is. Ez, és a derű – ami meg egyenest árad András soraiból. Bár kritikus mindazzal, amiről úgy véli, hogy árt az embernek, és kimondja, amit ki kell, ez a könyv nem nyavajgás, ócsárolás, sárdobálás útján mondja meg a tutit, hanem úgy, hogy átadja szerzője mély derűjét. Sőt, nem is mondja meg a tutit, csak annyit tesz, hogy elmondja: én ezt és ezt próbáltam, ezt és ezt tapasztaltam – a többit az olvasóra bízza. És a többi jó sok, hiszen ilyen rövidke kötetben a beletett rengeteg mindenről csak röviden lehet írni. De ebben a formájában tökéletes belépő könyv bárki számára, aki érzi, hogy a materialista világszemlélet és mindennapi lét nem elég.

 

Szívem szerint minden magyar embernek odaajándékoznám, hogy olvassa el és használja a benne leírtakat. Amolyan alap tankönyv lehetne, mert amilyen vékonynak tűnik, annyira sok van benne. Számtalan dologról beszél, aminek utánanézhet az olvasó, megannyi utat, módszert említ, ám a legfontosabb dolgokból, ami az élhető emberi élethez kell, nagyon sok minden így is benne van. Köszönöm szépen.