Főkép

Húsz évvel ezelőtt a Zeneműkiadó hegemóniája kotta és zenei szakkönyv kiadás tekintetében elsöprő erejű volt, aki nem csak ismeretterjesztő, hanem zenei szakkönyveket keresett, az mindenképpen e kiadó logójával feltüntetett kiadványok közül választhatta ki a számára megfelelőt. Ezt az egyeduralmat az elmúlt években sorra törték meg kisebb-nagyobb kiadók, egyre figyelemre méltóbb zenei tartalmú könyveikkel. Jó példa erre Kerekes György Jazz portrék I. című kötete is, amelyet a T. bálint kiadó jelentett meg 2012-ben. A kezdetektől az ötvenes évekig alcímet viselő vaskos, több mint négyszáz oldalas könyv széles látókörű, hiánypótló könyv.

A témában már létezik egy több kiadást megért, e műfajban örök érvényű kiadvány; a két könyvnek azonban eltérő a megközelítése. Gonda János Jazz könyve című műve a történet – elmélet – gyakorlat hármas egységét követve bontja ki a jazz lényegét, a jazz történetének átfogó bemutatásával, részletes elemzéseken keresztül számol be az irányzat elemeiről, alkotórészeiről. Kerekes György könyve ezzel szemben a jazz kiemelkedő muzsikusainak életére fókuszálva mutatja be a mára jazz történetté kövült eseményeket, kiindulva Jelly Roll Mortontól és Joe King Olivertől egészen Dizzy Gillespie és Thelonious Monk életéig bezárólag.

A jazz történetét színes, egyéni, szertelen és különc személyiségek jellemzik. New Orleans, Chicago, New York jazz zenészei vérbeli amerikai – nappali és éjszakai – életükkel az elkövetkező generációk csodálatát váltották ki, gondolkodtatták el sorsukról és a jazz lényegének megragadására ösztönözték a nyomdokaikba lépőket. Louis Armstrong (később még Miles Davis is) a színpadon háttal közönségének muzsikált, mivel a hangszerfogásait, játékmódját a zenész kollégák lentről is nézték, próbálták ellesni.

A jazz, mely az afro-amerikai kultúrából nőtt ki, rendkívül rövid, s mégis hosszú elmúlt száz éve alatt stílust teremtett. Munkadalokból, spirituálékból, a blues, New York Harlem városrészének mai napig is megcsodálható vasárnapi gospel istentiszteleteiből és sok más gyökérből táplálkozva indult, fejlődött ki lépésről-lépésre az archaikus jazz, a new-orleans-i klasszikus jazz, majd a swing és a bebop. Az első kötetben idáig jutunk, de ez is bőven elegendő. Zenei történetek és igazi amerikai sztorik kerekednek ki a kitűnően összeállított könyv lapjain, melyet ajánlunk hivatásos zenészeknek, amatőröknek és a jazz iránt érdeklődőknek egyaránt. Csak bízhatunk benne, hogy a könyvkereskedések után megjelenik e remek, kemény fedeles, hosszú távú használatra tervezett könyv a könyvtárak polcain is, mert arra is hivatott. Az eljövendő nemzedéknek – látókörét szélesítendő – érdemes a részletekbe betekintenie, s elgondolkodni, miért és hogyan fejlődött a jazz.

Az európai 20. századi zenével is összeforrt ez az Amerikát szimbolizáló stílus. Elég csak Debussy, Stravinsky, Bartók, Ravel, Hindemith, Copland vagy Milhaud zenéjére gondolni.
Mint megannyi mérföldkő a jazz útja mellett, akikről e könyvben olvashatunk: az említett Morton és „King” Oliver mellett, a klarinétos Sidney Bechet, a trombitás Louis Armstrong, a fekete énekesnő Bessie Smith, Bix Beiderbecke kornettos, majd a swing stílus mentén Fletcher Henderson, „Fats” Waller, Duke Ellington és Count Basie gyorsan virágába érő big-band zenekarai. A csodálatos hangú – de hányatott sorsú - Billie Holiday is itt van, vagy Charlie Parker és Dizzy Gillespie, akik milliónyi hangot fújtak, préseltek, passzíroztak ki hangszerükből a bebop szárnyain. A zene mögött azonban mindig ott húzódik az éjszakai élet, a klubok, a turnék, az alkohol és a kábítószer, mely oly sok zseni életének vetett véget idő előtt.

A könyvet Friedrich Károly – akinél e sorok írója a big-band hangszerelés fortélyait tanulhatta a jazz-történet mellett – lektorálta, és kiemelt dicséret a kiadónak, hogy felkarolt egy ilyen jazz-történeti tematikát. Különleges tartalmú zenei szakkönyv ez, melyet illik elolvasni, megismerni a jazz rajongóknak, hisz ez a kor már elmúlt, de hagyatéka mégis körülöttünk és bennünk lüktet, él és létezik. E könyv történetei oly végtelenek, mint Amerika leghosszabb, ezerszer megénekelt és világhírű útja, a Route 66, amelyen legalább egyszer mindenkinek utaznia kell (kocsival vagy motorral). A jazz is ilyen: végtelen, hosszú, kimeríthetetlen, ezerarcú és szerteágazó gyökerű. Egy zenei stílus, egy életstílus, maga az improvizáció, a szabad szellem és önmegvalósítás táptalaja, ami volt és lesz.