FőképTimothée de Fombelle nevét már nem csupán az Ágrólszakadt Tóbiás című ifjúsági regénye révén ismerheti a hazai olvasóközönség, hanem a Vango című sorozata kapcsán is, melynek első része 2011-ben jelent meg ugyancsak a Móra Könyvkiadó gondozásában Ég és föld között címmel. S szinte pontosan egy évvel később, az ez évi Könyvfesztiválon az ifjú olvasók már a sorozat második részét is a kezükbe vehették.
 
A második kötet szorosan kapcsolódik az Ég és föld között eseményeihez – az előző rész cselekményének ismerete nélkül nehezen érthető meg a folytatás. Vango világa a szinte soha véget nem érő üldözésekről és menekülésekről szól, amelyek az elhallgatott titkok, elfátyolozott múlt, történelmi alakok és események forgatagával elegyedve egy igazán izgalmas kalandregénnyé formálódnak az ifjabb olvasók számára. A történet továbbra is a tér és idő korlátait nem ismerve ugrándozik New Yorktól egészen a szicíliai szigetekig, hogy a főhős Vango végre fényt deríthessen saját múltjára és szülei gyilkosának kilétére.
 
Igazából a második részről szinte ugyanazok a dolgok mondhatóak el, mint az előzményéről. Nagyjából ugyanazt a színvonalat nyújtja, és ugyanazokkal az eszközökkel operál, amit az Ég és föld esetében már megszokhattunk. A Vango-sorozat a mai újhullámos ifjúsági regényektől eltérő felépítést, cselekményvezetést, ritmust alkalmaz: a feszültség és az izgalom nem az utolsó húsz-harminc oldalon jelenik meg, hanem az egész regényen átível az első oldaltól kezdve az utolsóig. Ám azért nem egyszer felmerült bennem a kérdés, hogy a folyamatosan pörgő cselekmény vajon mennyire tesz jót az olvasási élménynek? Arra jutottam, hogy ez az én ízlésemnek már egy kicsit gyors volt, néha szinte levegővételre se jutott idő, már rögtön jött a következő izgalmas jelenet, és én nem győztem kapkodni a fejem. Bár nyilvánvalóan nem én vagyok a könyv elsődleges célközönsége. A könyv által megszólított korosztály tekintetében a 12-14 évesekre tippelnék. Az ő olvasásuk az esetek nagy részében még erősen cselekményközpontú, így a Vango felépítése úgy vélem még inkább élvezhetővé teszi számukra a történetet.
 
A regény filmszerűsége is az ifjabb olvasók szája íze szerint lett kialakítva, hiszen nem csak hogy kerüli a hosszabb leírásokat, de a filmekből megszokott képi kultúra (jelenet beállítások, olvasói tekintet irányítása filmbeli kamera módjára stb.) köszön vissza a lapokról, ami a regényt könnyen olvashatóvá teszi: nem veszik el a leírásokban, vagy a belső monológokban, inkább az ún. látható történésekre helyezi a hangsúlyt.
 
A regény humorát nagyon tudtam értékelni, olykor igazán megmosolyogtató jelenetek vagy frappáns párbeszédek szúródtak be a sok izgalom közé, jól oldva a könyv hangulatát. S ha már a párbeszédek szóba kerültek: meg kell említenem, hogy az író le sem tagadhatná drámaírói múltját, hiszen a dialógusok sokszor veszik át az uralmat a narrált szövegrészek fölött.
 
A Vango egy rendkívül izgalmas kalandregény némi krimivel vegyítve, mely műfajának klasszikus elemeit a film képi világával ötvözi sikeresen. Felső tagozatos általános iskolásoknak – nemtől teljesen függetlenül – bátran ajánlható, biztosan élvezettel kapcsolódnak be az időn és téren átnyúló hosszú hajszába.