FőképKiadványfelelős: Szilágyi Szilvia
Lektor, szerkesztő: Jeszkel Nikolett
Grafikus szerkesztő: Prokk Bettina
Borítógrafika: Vida László
Rajzolók: Agócs Katalin, Erdélyi Anita, Fintor Gréta, Hajdu Erika, Horváth István, Laborc Dóra, Márton Nikolett, Prokk Bettina, Szilágyi Szilvia

Bizonyára sokan találkoztak már különböző antológiákkal. Ezek többnyire irodalmi alkotásokat magukba foglaló kötetek, jobbára kezdők, amatőrök alkotásaival. A Keretbe zárt világ is antológia, de kicsit más, mint a jól megszokott társai, hiszen kezdő mangakák munkáival találkozunk benne. Mivel a kötet szerzői kiadás, gondolom nem kapott túl sok támogatást, így a terjedelem is korlátok közé szorult. A történetek rövidek, s néhol ez a megértés rovására mehet, ugyanakkor vannak olyan sztorik is, melyek a rövidségük ellenére nagyon el lettek találva. Mindenki megtalálja a kedvére valót, legyen az komédia, dráma, akció. Személy szerint szeretem a cyberpunk sztorikat, ezeket például hiányoltam a kötetből.

Szokatlan számomra, hogy mangákból adjanak ki egy antológiát, ugyanakkor abszolút támogatom az elgondolást. Miért ne lehetne pár év múlva ezekből a fiatalokból profi? Ha már ekkora teret kap kicsiny országunkban a manga-kultúra, nem árt, ha ebben is kipróbáljuk magunkat. Sokszínű a magyar ember.

A karakterábrázolások többnyire letisztultak, élvezhető vizuális alapanyaggal szolgál a kötet, s még a kevésbé tetszetős rajzok között is meg-megnyilvánul a tehetség csírája. Utóbbiak még kis fejlesztésre szorulnak. Mindemellett nem tartanám jogosnak a túlzottan erős kritikát, hiszen tényleg kezdőkről beszélünk, s az előítéletek ellenére egy manga megrajzolása egyáltalán nem „egyszerű, mint az egyszer egy”. Bár a manga szó egyik fordítása vázlatot jelent, messze nem egyszerű kis vázlatokról van szó. Az anatómiai tudás ugyanis ebben a műfajban is elengedhetetlen eszköz. A háttereket sokszor digitális eszközökkel tökéletesítették, ezeket teljesen jó megoldásnak találom, még ha jobban is szeretem a kézzel megfestett munkákat. Érdekelne, hogy mennyi idejük volt a fiatal művészeknek az alkotómunkára.

Minden egyes alkotás előtt van egy kis leírás az alkotó(k)ról, így közelebb kerülhetünk a mangák atyjaihoz/anyjaihoz is. Vannak köztük átlaginformációk, mint a szerző neve, életkora (átlagolva a húszas éveikben járó fiatalok kerültek a könyvbe), a mű címe, műfaja. Ezt követi egy kép, ami három képkockában halványodik, s ezek is a manga stílusjegyeit hordozzák magukon. Lehet, hogy félreértelmeztem, de nekem úgy tűnt, mintha magukat jellemeznék a képekkel. Olyan, mint egy kép a szerzőről, csak ez nem valós kép, hanem rajzolt, fiktív. A bemutatkozó kép után minden szerző (vagy épp szerzőpáros) írt magáról pár sort. Ez kötetlen hangvételű, megtudhatjuk belőle, hogy hogyan jött a mangák szeretete, milyen céllal vágtak bele a rajzolásba, egy „személyes” bemutatkozás. Érdekes, hogy a legtöbb kezdő mangaka (a kötet szerint) a gyengébbik nemet képviseli. Végül, de nem utolsó sorban, a bemutatkozó oldalak alján valamilyen internetes elérhetőséget is megadnak (többnyire a szerzők/rajzolók honlapjának a címét). Ez számomra annyira tipikus. Nem mondja senki, hogy „csak akkor nézheted meg a műveinket, ha megveszed a könyvet”. Bármikor kapcsolatba lehet lépni az alkotókkal, s ez nagyon szimpatikus. Miért mondom, hogy számomra ez tipikus? Már jó pár cikkemben, amit hasonló témában írtam, megjegyeztem, hogy a manga- és anime-rajongók közössége nagyon összetartó, szeretetteljes, kedves. Szerintem valahol ebben is megnyilvánul a közvetlenségük.

Egy-két apró problémám van csupán a kötettel kapcsolatban. Egyrészt néha szívesen olvastam volna tovább a történeteket, hiányérzetem volt, miután kiolvastam a gyűjteményt. A másik gondom az, hogy mivel a könyv ragasztott, így félek, hogy kiesnek majd a lapok belőle. Pedig jó lenne, ha tartósabban oldanák meg a kiadásokat, mert szándékomban áll még elolvasni párszor ezeket a remek kis alkotásokat.

Honlap: http://keretbezartvilag.hu